Ismeretlen család...

-Hát maradjunk annyiban, hogy Luce nem volt ott mikor odaértem, aztán amikor odaért se túlságosan érdekeltem, szóval...le kellett nyelnem pár dolgot.-hogy őszinte legyek, kicsit sírhatnékom lett most. Hiába vagyok idegen helyen, és hiába most látom őket előszőr, megnyugtat, hogy itt vannak, és biztonságérzetet ad.

-Amúgy ő Daniel, Aradia, Avery, én meg Noah.- mutatom be a társoságot

-hali.-vigyorgok.

-Le se tagadhatnád, hogy a tesójuk vagy.-röhögök.

-Valószínűleg még mindig a legnormálisabb.-

-Ezt már sokadik embertől hallom.-röhögök.

-Nana azért ne szállj el magadtól. Vigyorogva sétáltál be 10 random ember közé egy karddal. Te se vagy épp százas. Ja és mellette még komolyan se vetted a dolgokat.

-Ez már csak családi vonás.-

-Igen, mert a nagyját levágtam volna egy karddal.-vigyorgok.

-Ehj lebecsülsz minket. Gyorsabban töröm ki a nyakad mint hogy vágni tudj.

Röhögök.
-Nem ismersz. Szívesen megmutatom.

-Na na na, maradjunk annyiban, hogy erőfölényben vagyunk és attól hogy vadász vagy, nem vagy sebezhetetlen.-

-Csak nem feltétlen érte volna meg pár ember halála egyért cserébe. De nem áll ilyen szándékomban. Szóval megnyugodhatsz.

-És családi vonás, hogy a szája is nagy.-

-Naaaaa annyira nem is.

Csak grimaszolok egyet. -Enni, inni?-

-Nem köszi.-ülök le.- Jöttem hozzátok egy kéréssel viszont...

-Igen?

-Tisztában vagyok vele, hogy nem szívesen mentek Amerikába. De egyszer eljöhetnétek anyához. Nagyon szomorú amiért nem tud rólatok semmit...

-Nem hiszem, hogy szívesen látnak ott minket.-

-Ebben tévedsz. Mindenki látna titeket. Komolyan mondom.

-Átgondoljuk.-

-Oké.-vigyorgok.-Anya biztos örülni fog nektek. Pláne ha a csinos kis barátnőitek is jönnének.

-Boszorkányokat, annyira nem látják szívesen a legtöbb helyen.-

-A mi családunkban szerintem nem érdekelne senkit, hogy boszik vagytok. Szerintem anyának még a szemei is csillogna rátok. Aztán megkérdezné, hogy mivel érdemelte ki ez a két lökött, hogy velük vagytok.-röhögök.