A vár ledöntésének első lépése...

Kira-val kitaláltunk egy tervet. Igazából egyelőre az a terv, hogy beosonunk és megkeressük azokat akiket bezártak. Meg Noah-t.
Őt lenne a legfontosabb. Szerencsére ebben jók vagyunk szóval Noah-t. Meg is találtuk egy hamar. Nem is vele volt a probléma hanem egy két emberrel aki figyelt rá.
Őket több idő volt egyesével, feltűnés nélkül megölni.
Egy hosszú folyosón szerencsénk volt. Nem tudom, hogy Noah szándékosan jött e erre de szinte kihalt volt az egész. Rajta és azon az egy emberen kívül (meg rajtunk kívül) senki nem volt erre.
A figyelője mögé osontam és egyszerűen egy kis tőrrel átszúrtam a szívét.
-Hali. Hiányoztam?

-Nekem nagyon.- csillan fel a szememben a remény.

-Gyere.-nyújtom oda a kezem.-Egyél. Kelleni fog az erőd, hogy kiszabadítsunk mindenkit.

-UUUh hát igen.-

Noah evett és látszatra is jobban lett.
-Te jártas vagy itt. Merre vannak a többiek?

Tudom merre vannak, de arrafelé nagyon sok az őr.... és ők nem a mieink

-Nem baj. Te mész előre. Tereled a figyelmet amíg mi mögéjük osonunk.

-Rendben.- röhögöm el magam

-Hidd el nekünk jobban megy ez.-És igazam is lett. Amint meglátták Noah-t rá koncentrált mind, így mi gyorsan tudtunk irtogatni.
-Ahogy látom elfogytak. Engedjük ki a többieket is.

-Remélem még van nálatok kaja mert nekik még nagyobb szükségük lesz rá

-Van.-ahogy vártuk természetesen nem voltak a legjobb formában. A két boszi látszatra sem tudott volna lábra állni.
-Nekik sokat nem fog segíteni a vérem, de itt van ez.-veszek elő két bogyót. Igen a vadászoknak megvan a trükkjeik. Ezek lényegében ilyen gyorsan ható gyógy bogyók. Kb öt perc és mindent visszanyernek a boszik ha megeszik. Természetesen mindenre ez sem jó, de most arra tökéletes, hogy lábra álljanak és kicsit harcoljanak.
-Ha felépültek, intézzétek el azokat akik nem a tieitek. A szöszit bízzátok rám.

-Szívesen csatlakoznék én is... én voltam a kutyusa...mordulok-

-Megértem, de őt most bízd rám.

-Egye fene...menjünk gyilkolászni?-

-Hajrá.-vigyorgok,- Utána találkozunk.-el is indultunk. Én elindultam megkeresni ezt a ribit.

Egy kis kiegészítés... még az elején említettem, hogy nekünk csip van a testünkben...azzal én tudok vészjelezni. Mindenkinek, annak is akiről Charlotte nem tud, mert máshol tartózkodott. Azt hiszem ideje összeszedni a bandát és ezt a boszikkal tökéletesen elkezdhetjük.

Elkezdett felkavarodni a hangulat és nem feltétlenül a jó irányba. Francba. Az egyetlen szerencsém hogy a teleportalos gyerek nálam van.

-Meg vagy te ribi.-sétálok be az irodába.

-Azt hiszed nyertél? -jelenik meg egy tőr a csávó szíve előtt.-Ha életben akarod tudni, azt ajánlom rakj magadra egy bilincset mihamarabb.

-Oh, örömel.-rakok magamra (persze csak az egyik karomra) egy bilincset.-Megfelel?-veszek közben elő egy tört.

Röhögök.
-Most így mit akarsz kezdeni? Gyenge vagy és sebezhető. -vifyorodom el és közelebb sétálok. -Szép lassan foglal megölni.

-Tökéletes.-lépek közelebb egy lépést. Pont a torkához kaptam volna a tört. Abban a pillanatban pont elteleportáltunk mind a hárman. Ő távolabb volt pár lépésre mint mi ketten. Valszeg hamarabb kapcsolt pláne így, hogy bilincs van rajtam. Tom-nak meg nem volt más választása.
-Tom.-vágom le róla a nyakkörvet- keresd meg Danielt.

-És te? A bátyáid megölnek ha egyedül hagylak..

-Őket keresd meg. Én vigyázok magamra.

-Jól van. Meg ne hallj.-azzal tűnök el.