Újra itthon

Hát megérkeztünk, és ahogy érzem mindenki itt van. Jó lesz, már előre tudom Rose reakcióját is.
-Hát, hölgyeké az elsőbbség.-nézek Nat-ra.

-Menjel te nyuszi.- Lököm be az ajtón félve, hogy visszafordul mögöttem.

Nat úgy meglökött, hogy majdnem pofára estem. Rossz érzés itt lenni. Mindig bírtam ezt a helyet, de most valahogy olyan kívülállónak érzem magam és igazából erről én tehetek.
-Jól van.-megyek előre, szerencsénkre nyilván pont most van itt mindenki. Remek, így még feszültebb a hangulat.
-Sziasztok.-megyek oda hozzájuk.

-Sziasztok.-

Nem várt látogatók. Haragszom rájuk. Natasa-ra nem annyira, de edwardra kimondottan.
Nem mondok semmit, úgy teszek mintha nem hallottam volna semmit.

-Na menj már beszélj vele.- lököm meg Edwardot aki enyhén lemerevedett mellettem. Azon se csodálkoznék ha inkább kifordulna az ajtón, mint a hugával beszélne.

-Jól van.-leülök Rose mellé.-Szia húgi. Tudom, hogy haragszol rám, és megvan minden okod rá....Sajnálom ami történt...

haragszom rá, de mégis a testvérem..és aggódtam érte. Pláne a történtek után.
Megfogtam a koktélomat és reborítottam Edward fejére.
-Hülye. Ha még egyszer aggódnom kell érted én kibelezlek és felkötlek a plafonra és nem viccelek.-mondtam kicsit könnyes szemekkel. Hiányzott ez a gyökér, és nem tudok rá haragudni.

Ezt azt hiszem megérdemeltem.
-Tudom, ismerlek.-simizem meg a buksiját. Még mindig olyan mint régen kiskorában.

Nem tudtam, hogy most röhögjek vagy sírjak.
-Ölőszőr is: jó újra látni. Másodszor: Rose tudod milyen drága az a koktél? És harmadszor: nehogy itt merd kibelezni. Megint nekem kell takarítani akkor.-röhögök.

-Neked még van mesélni valód.- szólok rá

-Igen...-veszek egy nagy levegőt.-Valóban én tettem, de nem akartam, pontosabban nem őt akartam. Kicsi voltam és csak körbe akartam nézni, és meghallottam anyáék szobájából, hogy anya sír. Bementem hozzájuk és anya a földön ült, teli sebekkel, az a szemét meg előtte egy bőrszíjjal. Mikor apám meglátott azt mondta, hogy megmutatja, hogy "hogy kell egy nővel bánni ha nem teljesíti a kérésed." Elkezdte ütni anyát. Segíteni akartam...de Dominick ott volt és megakadályozott engem...ez után nem sokra emlékszem..csak arra, hogy kiszabadultam Dominick kezeiből és apánk felé mentem...ezt követően már csak arra emlékszem, hogy anya véresen előttem fekszik...-sose fogom elfelejteni azt a pillanatot mikor lenéztem a kezemre és csupa vér volt.-..ez történt..

Nem hittem volna, hogy elmeséli...Úgy tűnik igaz volt, hogy véletlenül tette. Nem tudom hibáztatni..
-Nem a te hibád volt. Ne rágódj rajta. Tudom nem ilyen egyszerű, de te is csak egy áldozat voltál. Hidd el, anya biztos nem haragszik rád, és én sem.

Csak megsimogatom Edward hátát.

-Kösz húgi.-gyújtok rá.

Érthető a dolog, de úgy látom szent a béke, de most ezért muszáj feldobni a hangulatot.
Fogok egy pohár vizet és pofán locsolom Edwardot így a cigije is elalszik.
-Nincs dohányzás.-vigyorgok.

-Ja és van még egy hírünk... Terhes vagyok.-

Eddig a háttérben hallgattam mindent egy kis pohárral a kezemben, de most visszajött az alkohol.
-(köhög, köhög) Gratulálok, de nem úgy volt, hogy ...mi... Szóval, hogy ti... Na mostmár mondjátok el légyszi, hogy mi folyik köztetek.-

Ilyen reakciót vártam erre. Pontosan.
-Hát végül úgy alakult, hogy nem akartam elengedni, és most itt vagyunk.-mosolygok.

Csak megölelem Edwardot.

-Hát akkor ünnepeljünk! Persze csak ha akarjátok.-

-Persze. Benne vagyok.

Megünnepeltünk mindent is, a visszatérést. A babát és minden mást is. Jó kis buli volt.