Fogságban...

Lassan felébredek, minden homályos még. Egyelőre csak annyit tapasztalok, hogy baromira fáj a nyakam. Fenébe.
Amint már kiélesedik a kép előttem körbetekintek. A kezeim a falhoz vannak láncolva. Remek. Dylan és Noah is ebben a celában vannak szintén leláncolva. Ahogy elnézem pont akkorák a láncok, hogy ne tudjunk véletlenül se összeérni. 
Halk szuszuszogásra leszek figyelmes így kitekintek a cellából. Egy kör alakú terem körben cellákkal. A cellák köztü téren van egy oszlop és ahogy elnézem rajta is van valaki a kezeinél fogva fellógatva.
-Luce!

Kb egyszerre ébredünk az ikrekkel...Tudtam, hogy még az elején meg kellett volna ölni. Tessek most mi vagyunk kutyaszorítóban, gyakorlatilag esélyünk se volt. Ráadásul Luce még nincs is velünk, neki külön helyet adtak.

Hirtelen ismerős hangokra lettem figyelmes. Lassan magamhoz térek, kicsit homályos még minden de egy irdő után már tisztán látok. Bár bárcsak ne látnék..
-Sajnálom...

Erre nem tudok mit mondani, csak ránézek Lucera.-

Tudom, hogy az én hibám, de valamit kitalálok...Nem fogom magam csak így hagyni.

Végre megjött mindenki ideje üdvözölni őket.
Besétálok Jake-el együtt a terembe.
-Oh jó együtt látni titeket. Rég volt már igaz? Ahogy látom kibővűltetek. -Sétálok oda Edward kislányához.- És egyesek milyen szépek és ártatlanok.-Simogatom végig Luce arcát.

-Megöllek ha egy ujjal is hozzá érsz.-

-Oooh nyugi, az első kör nem az enyém.-röhögök és közben Jake-re nézek.

-Megint darabokra téplek, az a nyomorék meg újra végigszenvedi a halálát az is biztos.-mordulok rá.

-Majd meglátjuk.- nézek Jake-re.- Vidd, szórakozz csak vele.

-Nem kell kétszer mondani.-leszedem Luce-t és a vállamra dobom.

Amint a vállára rak beleharapok ahol érem hátha elenged.

Hát ez fájt de éltem már át rosszabbat is.
-Majd a szájpecekkel harapdálj.-jelenik meg arcomon egy perverz mosoly. Majd távozok vele.

-Megöllek!-néztem rá még és ösztönösen használtam volna a képességem. Megfeledkeztem a bilincsről ami jól meg is rázott ezután.
-Faszom..

-Nem tudunk semmit se tenni.- morgok

-Nyugalom kölyök.-nézek rá.-A kis tesótok jó kezekben van.-vigyorgok és bemegyek hozzájuk. MOst nem tudnak nekem ártani.
Megállok az egyik iker előtt aki a képességét használta.
-Azért visszaadom.-VÁgom gyomron izomból. A kis cuki még vért is köpött az összerogyás mellé.

Fhuuu ha innen kiszabadulunk őt halálra verjük.

Már egy ideje cipelt.
-Miért csinálod ezt?

-Mert élvezem drága.-viszem be a szobába és rádobom az ágyra.

-Élvezed, hogy más ugráltat? HOgy egy kutya vagy szinte?

-Hallgass!-Mászok fölé.

-Jó jó...de kérlek...a testvéreimet, és a családomat..kérlek. ne bánts...tégy amit akarsz..

Elkezdem lassan a nyakát csókolgatni és közben elkezdtem a pólója alá nyúlni.

El kell viselnem. Nem szabad..nem lehet...a tesómékról van szó.
Akaratom ellenére is elkezdtem könnyezni...fenébe...

Elengedtem egy pillanatra és láttam a könnyeket az arcán. Nem megy...így nem. 
-Fenébe...-szállok le róla.-Kell fel..vissza megyünk...