Egy kis felfordulás...

MIután hazaértem a kis körutamról-baszó hadműveletem volt-gondoltam lepihenek, vagyis akartam, de Jeffrey eléggé bosszantó dolgokat mondott. Előszőr röhögtem rajta és most úgy érzem, hogy meg kell mutatnom, hogy rossz embert fenyeget ez a ki kutyus. Kicsit ráijesztek.
Fogtam is magam és elmentem Luce-ék házához. Egyelőre csak az ajtó előtt állok. Érzem, hogy Edward itt áll az ajtó másik oldalán. 
Megemelem a lábam és berúgom az ajtót, természetesen a kis kutyus az ajtóval együtt elrepült a ház másik felébe. És a legjobb hogy az ajtó egy törött darabja bele is állt.
Lassan besétálok. 
-Szép estét.

Kúrva nagy hangzavar jött lentről így gyorsan lementem.
-MI a szar folyik itt?!-mordulok fel.

-Pont az...-

-Ugyan...-sétálok oda a kutyushoz.-Csak beszélgetni jöttem a kis kutyuskával.-nyomom beljebb az ajtó darabot a testébe.

-Ha te ezt beszélgetésnek nevezed.-

Elengedtem a fülem mellett.
-Bátor dolog volt, hogy megfenyegettél. Csak tudnám mire fel? Volt merszed azt mondhatom. De most nem úgy nézel ki mint aki bármire is képes lenne.-vigyorgok.

Hát ez így most nem a legkellemesebb érzés.
Erőt vettem magamon és megragadtam a felsőjét.
-Nem félek tőled! És igen kopj le a lányomról!

Én csak pislogni tudok... szar érzés, hogy a halállal játszik, de nincs esélyünk segíteni...akkor mind meghalunk gyerekekkel és mindenkivel együtt.

-Oh van merszed. Azt hittem, hogy csak a hátam mögött nagy a pofád.-szállok le róla.-De azért ezt nem hagyom ennyiben.-kezdem el kínozni.

-Miért kell ezt? Mert félti tőled a kamasz lányát? Miért zavar az téged, hogy másoknak normális élete van?-

-Szerinted én kértem, hogy jöjjön? A drága kislánya jött hozzám. "erősebb akarok lenni". Ez ő maga mondta, ezért adtam neki erőt.-hagyom abba a kínzást.-Nem én tehetek róla, hogy szar apa vagy aki nem tudja megtanítani a saját gyerekét harcolni.-indulok ki.-másfelől a kedvenc dugótársam. Nincs az a pénz, hogy ne halljam többet a kis nyögdécselését.-jelenik meg arcomon egy gonosz mosoly.

-Azt hittem magasabb minőséget tartasz a naiv kamaszoknál.-

Az utolsó mondat elpattintotta a húrt. Felkeltem és kihúztam magamból a törött ajtó darabot.
-Húzz a picsába.-vágom bele a hátába a tőr szerű fadarabot.

-Ooh ez rossz ötlet volt te ki korcs.-a hátamból egyből kiesik a fadarab én pedig visszafordulok.-Lassú halálod lesz.- indulok meg felé.

Megjelenek és közéjük állok.
-Elég! Lucifer menj haza!-nézek rá mérgesen.

-Drágám.-állok meg.-Rég láttalak.

-Menj haza. A többit én intézem.

Előtte termek.
-AHogy akarod kedves.-megragadom az állát és felemelem hogy egyenesen a szemembe nézzen.-Várni foglak este.-azzal el is tűnök.

-MI volt ez?!-nézek apára.

-Jól hallottad. -ülök le.-Neki is megmondtam, nem akarom, hogy vele legyél. Pláne úgy.

-MInek kell beleszólnod? Megint olyan hülye vagy hogy a saját fejed után mész! Megmondtam, hogy ne avatkozz beled a dolgaimba! Bárcsak ne te lennél az apám! Elegem van ebből! Hagyj élni! Tudok vigyázni magamra! Ezért hagyjál békén!-azzal ott is hagytam. Nagyon felhúzott. MInek szól bele?

-Hagyd... ha tiltod csak annál jobban akarja. Ami megtörtént az meg már megtörtént. Luce, akkor fogja észre venni magát, ha felnő, vagy ha pofára esik.-

Ez most szíven ütött azért....Luce szavai..
-Jó...-állok fel és bemegyek.

Utána megyek. -Jó apa vagy, normális, hogy félted és meg akarod óvni. Ő most kamasz, ilyenkor mindig a szülőnek támad a gyerek, mert önmagával nincs még tisztában.- ölelem meg

-Nem vagyok az...-veszek egy nagy levegőt.-...elmegyek sétálni egy kicsit..ha lehet egyedül...