Új otthon..

Betorpanok Licuferhez és kicsit sem vagyok bolgod.
-Te tetted?!-állok meg előtte dühösen.

-Mivel vádolsz kedvesem?

-Te ölted meg? Apát...-kérdezem könnyes szemekkel.

-Ha ezt akartam volna már megöltem volna akkor mikor megfenyegetett.

-Ne terelj! Válaszolj!

-Luce..-sétálok oda hozzá és megemelem a fejét, hogy a szemembe nézzen.-Nem tettem semmit. Nem is tudtam róla.

-Miért higyjek neked?!

-Mert kedvellek és mert nem érné meg ilyen miatt elvesztenem a drágámat. Érted? Nem ártanék neked..esküszöm!-nézek a szemébe.

Nem bírom tovább. Ömlenek a könnyeim...

Átölelem.
-Sírd ki magad..az jót tesz most.-szorítom magamhoz. Sokáig tartott de megnyugodott kicsit, utána pedig le is pihent. Másnap pedig elmentünk a temetésre. Igen nem vártak minket sok szeretettel de hát ez van. Edward halálhíre gyorsan eljutott az egész világban, sokan gyászolták és sokan örültek. Nem meglepő. Ennek már egy éve. Luce azóta itt lakik és nem is látogatott haza. Egész nap itt van. Viszont nekem most újra dolgom van.
ELmentem Aurorához. Sokat vagyok távol így Luce-nek ez fel sem tűnik.

-Jó újra látni.-

-Téged is drágám, hogy van a kis fogjod?

-Egész jól bírja a dolgot. Ennyi idő alatt itt eddig mindenki tönkrement.-

-Akkor most én jövök.-jelenik meg arcomon egy gonosz mosoly. Le is megyünk mélyen a föld alá a kis fogolyhoz én pedig bemegyek hozzá a cellába.
-Lámlám. Kit látnak szemeim. Elég szarul nézel ki, bár ahogy hallom jól bírod a képzést.

Nem tudom mennyi idő telhetett el...de biztos sok idő és most új látogatóm van. Ki gondolta volna..
-Sejtettem, hogy lusta vagy a piszkos munkához. Nem hitted, hogy itt hagyom a fogam ugye? A kis nyomorult szörnyeid nem nagy falatok.

-Oh au ez most szíven ütött...jah bocs nem.-vigyorgok a képébe majd gyomron ütöm, nem nagyon csak egy kicsit, habár biztos nem lehetett kellemes tekintve hogy egy adag vért felköpött.
-Elmondom, hogy mi történt abban az egy kis évben amíg itt rohadtál. HOl is kezdjem...a drága családod azt hiszi, hogy meghaltál, egy éve és a bizonyítékok szerint Dominick tette a dolgot. A drága családod kissé szétesett. Szóval...-tűntetem el róla a láncokat.-..mehetsz Dominick. Jah és ha ajánlhatom, kerüld el Edward családját. Valszeg öt percig élnél és nem hiszem, hogy hiányoznál nekik. Jah igen, Luce már nálam lakik és senki sem akarja látni. Szóval.-rángatom fel a felsőjénél fogva.-Szedd a sátorfádat kutyuli. Messzire és meg ne lássalak itt még egyszer.

-Mi?-már eltelt egy év? És mindenki azt hiszi meghaltam? Ez nem lehet....látnom kell őket...de ha igazat mond...akkor tényleg Dominicknak fognak hinni...

-Két perced van. Utána Aurora rád ereszti a drágáid és ezúttal, nem fog számítani, hogy életben maradj. Hagyd el az országot is.-röhögök majd a földre lököm.-Futás kutyuli.

Fenébe, agyalni sincs időm. Egy biztos, hogy így nem mehetek most haza. Faszom. Farkassá változom és elkezdek rohanni igazából neki a nagyvilágnak. Nem tudom merre de el kell tűnnöm innen most.
Nat ígérem hamar kitalálok valamit és visszatérek. Most bocsáss meg, hogy itt kell hagyjalak.