Az érme másik fele...

-Ma vagy hatan meg akartak ölni... Valakiknek szemet szúrtunk, hogy lopjuk a vevőkört.- találom meg Noaht fönt a kisházban babrálva. -Volt egy csaj köztük, aki úgy nézett ki mint az a sexy helyettes tanci.-

-Daniel!- ordítok

Épp már elképzeltem milyen lenne az ideális sellőcske az akváriumomba, erre Noah kiabálására lettem figyelmes. Felálltam a füves cigimmel a kezemben és a pohár tátrámmal és lassan nyugisan megkerstem őt.
-Mizu?

-Tudsz olyanról, hogy Shopit érintené a drogpiac?

-Nem. Miért?

-Luke valami olyasmit mesélt mintha meg szerette volna ölni.-

-Akkor kiderítem. -Húzom le a piám és dobom el a cigim.-Merre láttad? Kimegyek megnézem.

-A nyomornegyednél...de elég gyorsak voltak. És ott kb tudod, hogy úgy néz ki a drogosok nagyja mint, aki krokodilozik...tehát olcsó, de halálos drogpiac. Igazából csak terepszemlét tartottam, hogy érdekes lehet e számukra ez a cuccos, bár ez drágább, de egy időre nem érzik majd magukat a halál torkán. Egy kettőt eladtam aztán lepattantam és visszafele útközben találtak meg. Láthatóan nem illettem oda gondolom, így szemet szúrtam.-

-Veled megyek-

-Nem kell megoldom.

-De élve gyere haza.-

-Ne foss. Nem olyan egyszerű engem kinyírni.-indulok is el. 
Bemegyek a nyomornegyed közepébe. Valóban olyan mint ahogy Luke mondta. Elkezdek sétálgatni, persze kapucniba.

Egy idő után úgy éreztem, hogy valaki figyel. Nem volt rossz megérzésem, egy démon figyel. Le kell ráznom valahogy.
Beljebb sétáltam a tömegben és megpróbáltam beolvadni a környezetbe. Remélem így elkerülöm.

Elsétált megpróbáltam követni de eltűnt a szemem elől. Még mentem egy pár kört aztán feladtam. De legalább az már biztos, hogy ellenségünk van... évek óta nem volt a piacon vetélytársunk, viszont ahogy nézem ez nagyon terjed...

Egy darabig rejtőztem aztán haza indultam figyelve rá, hogy ne kövessenek. Szerencsére megúsztam. Nem sokon múlt. Noahval másnap megbeszéltük a dolgokat most viszont van más dolgom. Meglátogatnám a drága tanárnénim.
Így is tettem, egyenest a házában jelentem meg.
-Tanárnőőőőőőőő...merre vagy?-kezdek el sétálni.

-Rég láttalak.-

-Elfoglalt voltam.-vigyorgok.

-Nélkülem?-

-Jah hát volt ez az. De ez hosszú. Ha velem jössz megmutatom.

-Nem megyek. Nekem itt van munkám, jól keresek és nehogy azt hidd, hogy csak úgy eltűnsz egy évre aztán én meg tárt karokkal várlak.-

-Most mi bajod van? Visszajöttem érted vagy nem?

-De én nem akarok elmenni innen.-

-Miért? Pedig olyan jól élhetnénk. Nem kéne többet dolgoznod. Meg bújkálni.

-Arról ne is álmodj, hogy háziasszony leszek. Főleg, hogy tudom, hogy minden kommunikáció és lelkiismeret furdalás nélkül egyszer csak lelépsz az életemből, és mikor visszajössz még azt se érted, hogy ez miért gáz. És akkor lehet, hogy vissza se jössz. Azt se tudtam, hogy élsz e még.-