"Fer" küzdelem

-Megvagyunk.- lépek oda Danielékhez. Szétszórva itt állunk mind a part környékén. -Ha lehet nem kéne a szigetre jutniuk.-

-Azt majd megoldjuk. De mi is menjünk . Szorít az idő.

Szép kis sor állt a part mentén mire odaértünk.
-No lám milyen szép kis fogadtatás.-vigyorgok. KÖrbenézek és meg is látom a kis kedvencemet akitől az infókat kaptam.
-Szerbusz drága!-integetek neki.-Az infóért cserébe megígérem, hogy nem lesz túl hosszú a halálod.-vigyorgok.

-Te hülye fasz...-

-Fogd be!-nézek Noahra. EZt a kis kúrvát fogom előszőr kicsinálni az biztos.
-Ha csak társalogni jöttetek akkor kotródjatok. Ha meg másért akkor meg ne fecsegjünk úgy sincs kedvem hozzá.-azzal át is változom. Ja sajnos még mindig ez az egyetlen dolog amivel jelenleg harcolni tudok.

-épp mondani akartam hogy kussolj.-jelenik meg az arcomon egy vigyor.-Lucas. Az választja ki most melui részét aki többet ölt. Szóval ne lazsálj. -Azzal én meg is indultam és jó páran velem együtt.

-Tetszik a kihívás- vetem be magam az ellenség közé

A sok hülye egyből berohant. Én csak ücsörgök a kis seprűmön és figyelek. Nekem ebbe sok izgalmas nincs. Uncsi. Pláne, hogy nincs boszim.

Nem úszod meg te kis ribanc. Amint sikerült kimásznom a nagyobb tömegből odarohantam és felugrottam. Habár őt nem értem el de a seprűjét pont. AMit a testem tömegéből kiindulva jól le is húztam a földre a boszival együtt.

-Jaj már.-állok fel és porolom le magam.-Te sose tanulsz? Te voltál hülye és még engem hibáztatsz? Gyerekes....és uncsi.-fordítok neki hátat.-Tűnj el amíg engedem.

AMint hátat fordít megindulok felé elkapom a torkát és földrenyomom. EZ eddig még jól is hangzott. A probléma az, hogy nem tudtam megharapni. Bármennyire is akarom nem bírom összezárni az állkapcsom. Sőt már mozdulni sem tudok.

Épp időben állítottam meg.
-Fúj már.-mászok ki alóla.-Egyrészt. Büdös a szád. Másrészt csupa nyál lettem...guszti.-mondom fintorogva.-De...-komolyodok el.-...te akartad.-Felemeltem a magasba majd a földhöz vágtam. EGy párszor megtettem ezt vele.

A faszom....Utálom ilyenkor magam. Asszem jó pár csontomat eltörte.
Nagy levegőt veszek és megpróbálok lábra állni. Vagy harmadjára próbálom de most sikerült. Vicsorogva megálltam egy helyben.

-Nem volt elég?-sétálok oda hozzá és megint megdermesztem közben.-Akkor megtanítom neked milyen az igazi fájdalom.-A kezeimet a fejére teszem és kínozni kezdem. A föld is beremeg alattam és a szél is felerősödik körülöttünk. Egy szóval a lehető legfájdalmasabb kínzást kapja. SZépen visít is miatta a kis kutyus.

Megálltam egy pillanatra.
-Oh látom Melui kezd beindulni.-vigyorgok.

Hát nem állunk túl jól. Danielt se látom sehol...mondjuk nem sok esélye van a túlélésre. Hírtelen kezeket éreztem magamon és egy bilincset. A francba...

-Ajaj. Ez nem jó. -Hagyom abba a kínzását.- Adam! Lucas! Ideje visszamenni.-a vadászokkal nem kéne pont most foglalkozi.

A tömeg közepén verekedve egyszer csak annyit látok, hogy egy fal emelkedik körülöttünk ...futni kezdek majd elsötétedik minden.

Fenébe melui jó falat húzott fel de túl hamar akarja összezárni a falakat
-Várj még. Lucas még nem ért ide!

-Nem várhatok.-zárom be a falakat.-Mennünk kell. NIncs időnk. -indulok el. Persze a kis játékomat nem hagytam ott. Lezsugorítottam és beraktam a zsebembe.

Iszonyat sok vadász jelent meg körülöttünk...nem is láttam mást. Ennek a bulinak vége. Nagyon sokan fogságba estünk. Rengetegen. Egyenként ketrecekbe vittek minket mint az állatokat és bezártak. Egy hosszabb utazás után megérkeztünk egy börtönhöz. Itt bekötötték a szemünket és lehajolva kellett mennünk. Egy két börtönt már megjártam, de sehol nem volt ennyire kilátástalan a helyzet. Belöktek egy cellába majd rám zárták az ajtót.

A cellámban eszméltem fel. Azt se tudjuk, hogy ki él és ki halott...nem tudunk semmit és egyedül vagyunk. Magánzárka... Gondolom egy párunknak akik vezették a dolgot ez jut. Vajon Daniel él még? Áhh nem kéne ezen töprengenem, mert fogok őrülni.

Két hét telhetett el mire közös térbe engedtek... én már azt hittem bekattanok. Meg kéne keresnem Danielt vagy Noaht. Óriási ez a hely.

Itt bent is gyorsan kialakult a hierarchia... látszik, hogy kiktől félnek. Én többnyire magánosan töltöm a napjaimat. Látszik, hogy sokan bandákba verődtek, de nagyon vegyesen a két társaságból. Danielt kerestem mindenhol, de nem találom. Viszont Luket megtaláltam a dohanyzóban. -Csá... tudsz valamit Danielről?-

-Csak azt hogy itt nincs.- Elszívtuk egymás mellett a ciginket aztán Noah lelépett.