Magányos utakon

Sokáig tartott az utam. Több hete indultam el, nagyon hosszú az út és egy jó részén rejtenem kellet magamat a lények elől. A követ még aránylag könnyen megszereztem. Már lassan a sziget felé értem a seprűmön. De ezek nem Danielék, akik ott vannak. Sokkal többen vannak és átalakult minden, ami itt volt. Ilyenkor örülök, hogy az összes cuccom és állatom engem követ, már halottak lennének. Nézem a kunyhóm felégetett helyét. Vajon a többiekkel mi történt? Még egy pár órát repkedtem a környék felett, de nem találtam semmi nyomot. Hát így kénytelen vagyok felszívódni. Számíthatnak rá, hogy itt megtalálnak szóval inkább a hegyekbe megyek. Amúgy is jobban szeretek itt élni, mint az emberek között.