Rég látott kis családom...

Csak eljöttem értük is. Nem tudom mennyire lesznak hajlandóak beszélni velem. AZt sem tudom, hogy mennyire érdekli őket a dolog, hiszen ők már ide jöttek Európába, de hátha. Igen, Noahékról van szó.
Nehéz volt megtalálni őket de csak sikerült. Habár a fogadtatás valami zseniális. Amint a bejárathoz értem már páran körbeálltak. Nincs kedvem harcolgatni.
-Nyugi. Békés szándékkal jöttem a drága főnökeitekhez.
-MIlyen indokból?-kérdezte az egyik.
-Sajnos azt csaknekik mondhatom el.
-Jól van.-odajött hozzám és rácsatolt a kezemre egy bilincset. Mintha érne valamit. Na mindegy egyelőre játszuk el, hogy ér ellenem ez. Ugyan az a csapat elkezdett elkísérni, gondolom a srácokhoz.

-Róla levehetitek, úgy sem ér semmit. Mit keresel itt?-

-Én is örülök, hogy látlak. Otthon van egy kis zűr és jó lenne ha segítenétek. Úgy néz ki, hogy egy falka barbárfarkas tart egyenesen felénk. Elkéne a plusz ember.

-Minket ez hol érint? Mi már nem ott vagyunk. A szüleink meg megtudják védeni magukat. Nem érdekünk embereket veszteni ott.

-Tudom, de ez most nem csak róluk vagy rólunk szól. Ha mi nem állítjuk meg őket akkor végig fognak söpörni mindenhol.

-Majd meglátjuk.-

-Jól van. De örülnénk ha jönnétek...-jegyzem meg.- Akkor ideje indulnom. Még van dolgom. Akkor...remélem később még találkozunk.

-Ha megyünk anyáékért tesszük.-

-Tudom...-azzal én távozom is.