Megint én...

Nem adom olyan könnyen fel. Pláne most hogy már láttam is.
Más alakban visszaosontom a központjukba.
Szerencsére a legutóbbiak után már megtudtam merre van Luce szobája így egyenesen oda mentem. Vagy nincs itthon senki vagy vagy szerencsém volt, hogy senkibe nem futottam bele.
Bementem Luce szobájába és visszavettem az eredeti alakom. Már csak várnom kell.

Egész jó menet volt a srácokkal, habár Aridammal jobban élvezem.
Visszatérek a szobámba, hogy pihenjek egyet. Alig értem a szobához már ismerős szagot éreztem. Ez a hülye...merész, hogy csak így álca meg minden nélkül idejöjjön.
Bemegyek és magam mögött bezárom az ajtót.
-Minek jöttél vissza?

-Nem véletlenül voltam a múltkor is itt, ezt tudhatod. Mit csinálsz te itt egyáltalán? Ennyire érdekel a fekete piac?

-Nem érdekel engem sem a piac sem ez a hely.

-Akkor miért? HOgy megdugasd magad minden egyes sráccal itt? Gratulálok.-kezdek el tapsolni.-Ezért aztán megéri egy ilyen mocsokban üldögélni, ennyi fasz mellett.

-Nem tudsz te semmit...ha csak ezért jöttél akkor takarodj, mielőtt én raklak ki.

-Akkor mond el! Mert nem értem....nem értem...mi történt veled? Nem ilyen voltál...

-Már nem vagyok az az ártatlan kislány akit te anno megvezettél..-sóhajtok.-..többé nem fogok senkibe megbízni. És ez alól senki nem kivétel, sem Te sem a testvéreim...senki.

-Lucifer miatt mondott ezt mi? A szerelmi bánatodat nem vezetheted le mindenkin...-nem mintha nem tudnám, hogy amúgy meg hazudik.

-Szerelmi bánat?-vigorodom el.-nem érdekel Lucifer, és nem is fog hiányozni. Miatta kitagadott a családom, utálnak a testvéreim. Megölte az apámat. Egy ilyen alak sosem fog érdekelni többé...

-És azt hiszed, hogy ha itt maradsz azzal jobb lesz?

-Azzá válok akit látni akartak bennem, egy szívtelen gyilkos. Úgy is mindenki csak ennek lát akkor miért ne legyen igaz?

-Miért nem bizonyítasz nekik? Vagy beszélsz velük? Hülyeséget csinálsz..

-Mintha nem próbáltam volna. Ők már eldöntötték ahogy én is. Ők már nem a testvéreim. Én itt maradok, élvezem itt az életet. Ennyi.

- A változásra mindig van lehetőség. Talán ők így hiszik, de gondolj bele abba, hogy a "húgod" miért jött ide? Meg akart ismerni. Talán rosszakat hallott rólad, de ahogy elnéztem, ő nem ad más véleményére. Gondolom ezért jött. Meg is talált és egymaga idejött. Kis híján az ártatlanságába került.

-És ott rontottam el a helyzetet, hogy nem hagytam a srácoknak, hogy csináljanak vele amit akarnak...

-Mi?!-nem hiszek a fülemnek. Kezd felmenni bennem a pumpa.

-Ha hagytam volna, megtapasztalta volna milyen ez a világ, és soha többé nem keresne.

-Na ide figyelj...-ragadom torkon.-...elegem van már a faszságaidból! Szóval most kussolj és hallgass meg.-veszek egy nagy levegőt.-MI a faszt képzelsz? Csak azért mert van valamennyi erőd Lucifertől megtehetsz bármit? Azért utál mindenki. A nagyképűséged és a gusztustalan önsajnálkoztatásod. Ez az amit utálnak benned. Le kéne szállnod a lóról végre.-üvöltöm le a fejét.

Falhoz vágtam.
-Én mit képzelek? Te mit képzeltél arról mikor meg akartál erőszakolni? Mit képzeltél akkor amikor apámat meg akartad ölni? -sétálok oda hozzá.- Te sem vagy jobb. Te hány ártatlant is erőszakoltál meg?

-Nem vagyok jobb. De tisztában vagyok vele hogy mit tettem, és habár nem csinálhatom vissza, próbálok más lenni. Megváltozni.-állok fel.- De bárcsak sose ismertelek volna meg. Mert te voltál az aki megváltoztatott...Talán most akkor nem lennék ilyen. Talán akkor maradtam volna olyan mint régen. Mint az a két fasz..-sóhajtok.-Még egy utolsó kérdésem van. Utána távozom. Ha te akkor megbíztál bennem, még úgy is, hogy a családod teljes mértékben mást mondott, akkor ő miért ne bízhatna benned?

Hallgatok.
Olyan választ tudnék csak mondani amivel neki fogok igazat adni. Ha megbízna bennem, akkor ugyan olyan naív lenne mint én. És ugyan úgy járna mint én..

-Ne merd még egyszer azt mondani, hogy nem érdekel mi lesz vele...-indulok ki. Tudom, hogy nem így van. Ha nem érdekelné, akkor valóban hagyta volna hogy azt csináljanak vele amit akarnak.