Egy próba.....

Kira-val már itt vagyunk egy ideje. Majdnem egészen pontosan 4 napja. Persze dolgozunk az ügyön amennyire lehet, de kicsit nehéz úgy, hogy én ne lássam az egészet. Nehéz.
Mondjuk ennyi idő alatt már mindent megterveztünk szinte. MÉg egy menekülési útvonalat is találtunk meg persze egy kis csapdát. Kicsit sök idő volt összekötni a sok bombát meg kitalálni, hol lehessen aktiválni.
-Szóval, ha gáz van te futsz a tervekkel.

-És rángatlak magammal.- a bombarendszert kb fél perc beaktiválni és egyszerűen nem értünk egyet azzal a dologgal kapcsolatban, hogy azt a mini kerülőt a menekülő útvonalunkon mindketten meg tudjuk tenni

-NÉzd megértem miért nem akarsz itthagyni, de tudjuk hogy ellenük ez a kis védekező rendszer nem lesz elég. Én pedig időhúzásra tökéletes leszek. Rólad nem tudnak, ezért tudnál elszökni. Eszükbe se jutna, hogy nálad vannak tervek.

-De megbeszéltük, hogy alapból megpróbáljuk ketten... -

-Maradjunk annyiban, hogy megpróbáljuk de ha nem sikerül akkor te mész jó?

-Igen azt belátom, hogy amiről nem tudnak azt nem fogják keresni...-

-igen.-váratlanul megcsörren a telefonom, Ritka hogy valaki telefonon hív. Hmmm. Anya hív.
-Halo?-veszem fel.

-Kicsit félve várom, hogy mi lesz a vége... csak nagyon fontos dolog miatt telefonálunk.-

-Szervusz drágám.

A hang hallatán egyből felpattantam. Hogy hívhat anya telefonjáról? Ugye nem...? Szóhoz sem tudok jutni. Ráadásul telefonon keresztül hallom a beteg kuncogását.

-Már nem is beszélsz velem? Anyukád biztos nem örülne ennek.

-Hagyd őket!-mordulok rá.

Hallom hogy Belzebubbal beszél. Megfogom Mia kezét és elkezdem kifele rángatni. -Tudom, hogy ez fontos de gyere már..-

-Fuss csak kicsilány. Már úgy is késő.-röhögök majd lerakom.

Kifelé tarottunk mikor elkezdett remegni az egész hely. A csapdánk. Aktiválódott. A kis alagút amin keresztül mentünk elkezdett nagyon omladozni.
-Gyorsan húzzunk innen.- amint ezt kimondtam kettőnk között beszakadt az alagút. Baszki. Én bent ragadtam, de kira ki tud jutni.
-Kira! Menj, ígérem sietek utánad!

Tudtam, hogy mennem kell... a tervek nem kerülhetnek Belzebub kezébe. Nem volt Más választásom menekültem.

Visszamentem az előtérbe, eglábbis ami maradt belőle. Nem biztos, hogy jobb lesz itt elfogatni magam, de talán egy szűk kis barlangnál jobb választás.

-Nem volt rossz ötlet. De ez kevés.-sétálok ki aha porfelhőből.-ugye nem gondoltad hogy elbujhatsz előlünk?-lépek közelebb hozzá.

-Majdnem egy hétig működött. Szóval igen, jó bénák voltatok.szúrom oda.

Kuncogok.
-Nyugi, veled is ilyen lassan fogok eljátszadozni, és mivel úgy is rossz voltál tartozom egy jó büntetéssel.

Mia mögött jelenek meg és hátrébb húzom a sráctól, szorosan magamhoz.
-Talán akkor nem kellett volna ennyit pofázni ha ez a szándékod.

-Végre már, elég sokáig tartott.-szórom oda Alistarnak.

Csak egy mérges pillantást vetettem MIa-ra. Itt volt az utolsó csepp. Figyelmeztettem a legutóbb.

-végre legalább egyet közületek elintézhetek.-vigyorgom.

Nem fogok tudni csak úgy simán eltűnni. Nem nagyon akartam harcba keveredni most.
Megpillantottam Mia oldalán a kardot.
-Bocs drága, de ezt mos kölcsön veszem.-nyúlok át a derekánál a kardért. ki akartam húzni a tokból de amint hozzányúltm megrázott és nem is kicsit. Mi a fene? Mi nem igen érzünk fájdalmat de ez akkorát baszott, hogy épp hogy talpon bírtam maradni, és csak egy pillanatra értem hozzá.
-Vedd ki a kardot.-utasítom Mia-t.