Új lakhely, új munka, új élet...

-Csak kövess.-ugrok át a pulton és felmegyünk egy hosszú lépcsőn ami a tetőre vezet. A nagy hely közepén van egy régi öreg bőrkanapé fölötte egy üveg tetővel eső esetén de amúgy az egész hely nyitott. Van fent néhány régi hűtő is ami teli van mindenfélével. Van egy kis pult is ami egészen a tető szélén van így remek kilátás nyílik onnan a parkra.
-Itt nekem minden ingyen van. Szolgáld csak ki magad.

-Szerintem ez lesz a kedvenc helyem.- vigyorogtam rá miközben elővettem egy üveg rumot. Igen még mindig ez a kedvencem.
-Amúgy nyitott lennél egy új bandára? Személyesen ismerek egyet...elég jók.-
Tudtam, hogy a srácok is bele fognak menni. Gyakran csinálunk ilyesmit a kedvenc helyeinken, amivel se mi, se a hely nem jár rosszul. Így mindenhol kapnak egy kis ízelítőt az emberek belőlünk és elérhetővé válunk mindenki számára. Illetve nekünk is egy kis gyakorlásnak számít.

Kiveszek egy jó hideg sört és kinyitom.
-Lehet róla szó. Elég sok ember jár erre aki kedvelné ezt a stílust. Egy próbát megér.

-Melyik nap jöhetünk?-

-Bármikor. De este tíz előtt nem érdemes. Az után jönnek általában többen.

-Akkor holnapután randi itt.- néztem rá féloldalas mosollyal.
Az estét átdumáltuk. Olyan éjfél körül hazadobtam. Jól éreztem magam vele...tényleg. Szokásomtól eltérően nem akartam elsietni a dolgot, na meg látszott rajta, hogy még ő maga sem tudja, hogy mi van.

Hát végül is jól telt az idő, az utána lévő két nap mondjuk lassan telt tele gondolkozással. Még így két nappal később sem tudom, hogy mi a helyzet most pontosan, nah de mindegy.
Lassan este tíz, már lassan érkeznie kéne, ha késnek az nagyon gáz lesz. Mondjuk volt már ilyen és egy kicsit tudom húzni az időt. Van mivel lekötni az iszákosokat.

Így 5 perccel 10 előtt sikerült is elindulnunk. Tomnak és Joenak sikerült összeveszni valami kis bikinis picsán. Már kurvára elegem van ebből. Ezt mindenhol eljátszák. Mondjuk 5 perc alatt pont oda fogunk érni. Csak az alaptervben nem ez szerepelt. Mindegy majd megdumálom Andyval nem olyannak tűnik, aki nem érti meg. Na közben ide is értünk.
A színpad szerencsére elő is volt készítve. Befele menet mindannyian meghúztuk a közös flaskát...igen egy kis bátorságszérum, aztán felmásztunk a színpadra. Frontemberünk szokásosan bemutatta a bandát, amit nagy tapsvihar fogadott. Onnantól számomra nem is volt más mint a zene és az éneklő tömeg.
Fellépés után megkerestem Andyt.
-Na milyen volt?-

-Nem volt rossz. Többször is jöhetnél...vagyis jöhetnétek. A bandával. nyilván.-Jó elszólás volt Andy. Gratula.

-Majd megbeszéljük a srácokkal. A menedzserünk annyira nem szereti a kis fellépéseket. Inkább a világturnékért rajong. A mellettetek lévő városban lesz egy nagy koncertünk egy hónap múlva.-
Maradhatunk estére?

-Maradjatok csak. Hely van bőven. Legalább nem egyedül takarítok.-kacagok egyet.

-Egy randiért cserébe.- vigyorgok rá

-A maira azt mondtad két napja, hogy az szóval akkor mehetsz is felmosni.-röhögök.

-Akkor sajnálom holnapig velem kell maradjál. Csak velem. És remélem ismered az órát- mutattam a faliórára ami épp 00.30.at mutatott így 20 perccel a koncert vége után.
-Ergo 11 óra 30 percet kéne kibírjál velem, persze takaríthatsz egyedül is, ha neked úgy tetszik.- néztem körül nevetve a helyen, ami szépen kifejezve is egy csatatérhez hasonlított

Hát ez eléggé zavarba ejtő, de most nem hagyom, hogy azt higgye, hogy nem bírnám ki.
-Tudod mit? Állok elébe.-nyomtam kezébe a seprűt. Azért mit ne mondjak, kellőképp ideges vagyok, eléggé.

-Csak nem ideges vagy? Azért ennyire talán nem vagyok kibírhatatlan. Legalábbis a városnézés en egy idő után nem úgy tűntél, mint aki annyira utálna, de javíts ki ha tévedek.- mondtam szemtelen vigyorral.

Eléggé zavarba jövök és kicsit el is fordítom a fejem.
-Álljunk neki.-terelem el a témát.

Hosszú munka volt ez a takarítás. Andy végig próbálta kerülni a szemkontaktust, de azt nem tudta elkerülni, hogy a végére egy aprócska kis szertárba kössünk ki pont egyszerre. véletlenül az egész testünk összeért, ahogy egymáson keresztül akartunk eltenni valamit. Látszik rajta, hogy teljesen zavarban van. Megtámaszkodom a falon a két oldala mellett, így nem szabadul egy könnyen.
-Kapok egy ajándék puszit a szép munkáért?- kérdem fölé magasodva miközben a szemébe nézek. Enyhe pír látszik az arcán, de nem vagyok benne biztos, hogy nem kapok ezért cserébe egy pofont. Oké az elején azt mondtam, hogy türelmes leszek, de rá kellett jöjjek, hogy ez nem ilyen egyszerű.

Okééé....és még azt hittem nem lesz zavarba ejtőbb pillanat mint mikor megvásárolta a főnököm, hogy vele legyek. Ez így most nagyon zavarba ejtő. Azt hiszem ez az arcomon is látszik. Szerintem lassan paradicsom leszek.
Mit tegyek? Ha akarnám simán ellökhetném, legalábbis szerintem menne, de valahogy nem megy. Kicsit..félelmetes, de valahogy nem is. Nem tudom. Mondjuk valszeg addig úgy sem szabadulok amíg nem csinálok valamit.
Az arcára adok egy kis puszit csak, remélem ennyi megteszi neki. De ezek után már biztos vörösebb vagyok egy paradicsomnál is.

Arcon puszilt. Haladás. Megfogtam az állát és megcsókoltam.
-Ha átgondoltad és igen a válaszod ezen a számon elérsz.- nyomom a kezébe a névjegyemet a magánszámommal és otthagyom. Szép ez az éjszaka. Sétálok ki a holdfényben egy megmaradt üveg sörrel a kezemben. Úgy döntök elsétálok a parkba, ha jól emlékszem nincs messze. A motorom meg nem megy el magától.

Összekuporodom. A szívem majd kiugrik a helyéről és úgy érzem, hogy valaki vagy ezerre tekerte fel a hőmérsékletet. Úgy érzem meg kell nyugodnom kicsit. Csak egy kicsit...mondjuk idebent biztosa nem fog menni. Muszáj szellőztetnem.Felmegyek a tetőre és ledőlök a kanapéra. Az idő itt sokkal jobb, de a szívverésem még mindig nem akar lelassulni. Jó érzés de olyan zavarba ejtő.
Előveszem a telefonom és elkezdek nézelődni rajta, aztán egy idő után már a számát írom be a telefonba és megnyomom a hívás gombot.

-Haló.-

Felvette...és most mit mondjak? Ezen nem agyaltam. Még egy kínos pillanat.
-Szia....-mondj valamit Andy.-...vissza jössz?-kérdezem kissé halkan.

-Hmm gyorsan meggondoltad magad.- mondtam nevetve
-Megyek.-
Hamar oda is értem. Az egész bár sötét volt csak a holdfény világította be. A csöndből következtetve fent lehet gondoltam. Ahogy felmentem meg is pillantottam.
-Szia. Jó rég láttalak.- mentem oda hozzá vigyorogva

Gyorsan fel is ülök. Gondolom megint kissé vörösen.
-Nem vicces....pláne így itt hagyni.-a második részét a mondatnak olyan halkan mondtam mintha igazából csak magamnak mondtam volna. Örülök, hogy itt van, de valahogy az egész közelsége zavarba ejtő.