Az átalakulás

Én még a látogatás elején felsunnyogtam a szobámba, őszintén értelmesebb dolgokkal terveztem foglalkozni mint a drágalátos húgom szerelmével. Szerintem amúgy is elment már a vendég, hiszen az ikrek szobájából tömény cigifüst árad át. Le kell egy kicsit pihenjek...már évek óta dolgozom ezen és még mindig nem sikerül. Ilyenkor minden egyes alkalomnál fel kell annyira hergelnem magam, hogy vadállattá változzak, majd egy bizonyos kellemetlen eszközzel visszahozzam magam, nevezhetjük úgy, hogy kiütöm magam...szóval lényegében elég fárasztó és nem véletlen nem jöhet ide be senki. Most már egy óra is eltelt a plafon bámulásával, szóval csináljuk tovább. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de megint kezdek fáradni...na mindegy még egy pár kísérlet elfér. Lassan már nem nehéz felhergelnem magam, mert a kudarc megteszi...ilyenkor fáradtan mindig ez van. 00.12 pillantok rá az órára átváltozás előtt. Felvonyítok az örömtől...Sikerült!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Vérfarkas-angyal hibrid lettem. Végre tudok gondolkozni és ép eszű maradni ebben az állapotban, és ugyanúgy ölhetek, mint előtte, mert ez a szent dolguk nem szállt át rám, például gyógyítani sem tudok, de ezt az áldozatot megéri az, hogy ölhetek, illetve jóval erősebb lettem, tudok repülni, bár azt még vicces lesz elsajátítani. Igazából nem igazán voltak ilyesmire példák a történelemben, pedig mindent átolvastam, aminek csak köze lehet egy ilyen átalakuláshoz, úgyhogy a legjobb ötletem, ha magamtól nem tudok mindent elsajátítani a repülésről és a légi támadásokról az az, hogy megkérem Lucit rá hogy tanítson, végül is a sárkány technikája nem sokban tér majd el ebben a szemszögben az enyémtől és egy több 100 éves sárkánytól azért lehetne mit tanulni. Kicsit elmerültem a gondolataimban de kizökkentett az, hogy hallom, hogy valaki felfelé rohan a lépcsőn...lehet kicsit hangos voltam. Így pillanatok alatt magamtól oda-vissza tudok változni szóval nem jelent gondot újra emberi formát öltenem. Majd ki kell próbálnom ezt az új énemet, de most egyenlőre tegyünk úgy mintha semmi se történt volna. Kopogtatnak az ajtón. "Minden rendben? Még csak nem is ettél semmit." mondja anyám. -Persze, fáradt voltam és lefeküdtem és rosszat álmodtam bocsánat.- "nem jössz vacsizni?" -mindjárt anya
Felkaptam magamra valamit és amint a léptek távolodtak leindultam én is.