Nem várt vendég...

Jó ideje itt ücsörgök már. Igazából nem tudom, mennyi ideje lehetek itt.
Ma szép kis esténk van. Igen igazából ez egy sziget ami körbe van véve egy nagy fallal meg rácsokkal. Nyilván erőlefogóval. Mindegy is a lényeg, hogy igazából kimászkálhatok szabadon a levegőre, ami azért annyira nem rossz.

-Szép estét drágám.-jelenek meg előtte. Igen nekem nem túl nehéz ide bejuti. -Gondoltam meglátogatlak.

-Nem kellett volna. Nem hiányoztál. Mit akarsz?-ebből semmi jó nem sülhet ki az is biztos. AMi jelen pillanatban nem a legjobb.

-Na már nem is örülsz nekem? Talán a pici húdog jobban örülne? Hmmm.

-Ne merészelj a közelébe se menni.-mordulok rá. Bár van egy olyan érzésem, hogy nem véletlen említette meg.

-Oooh-ragadom torkon.-Miért akkor mit teszel? Ilyen gyengén?-jelenik meg arcomon egy gonosz mosoly.

Fenébe...most valóban nem vagyok túl erős. Sőt. Egy pillantással megölhetne.

-Így már nem olyan nagy a szád, igaz? -kacagok egyet.- Megsúgok valamit. Jelenleg nincs semmihez sem erőd, de ha lenne is. Nem szállnál szembe velem. Hacsak nem akarnád a húgod azonalli halálát. Ugye azt nem akardnád? Ha igen szólj, egy mozdulatomba kerül csak.

Mia...
-Nyilván nem akarnám....-azt hiszem nem sok ember van akinek nem ártanék, de mia pont ilyen.

-Helyes. Így viszont.-dobom el magamtól. huuu jó messze repült. Biztos fájt most ez egy majdnem emberi testtel. Pláne, hogy egy fának csapódott.
Szép lassan utána sétálok.
-Micsoda dobás volt nem?-röhögök. Megragadom a hajár és felrángatom. Milyen édes, több helyen is vérzik és valószínűleg jó pár csonja törött.
-Most azt csinálok veled amit akarok.-vigyorgok.-És természetesen senkinek sem fogsz szólni, igaz?-jelenik meg arcomon egy mosoly.

-Ha meg akarsz ölni hajrá.-nem mintha lenne más lehetőségem.

-OOh nem nem drágám. Nem foglak megölni, legalábbis még nem. Csak szórakozom. Gondolom egy két dolog úgy is hiányzott már.-jelenik meg arcomon egy gonosz mosoly. A kezeit megkötözöm és fellógatom szépen a fára.
-Nyugi, tudom, hogy élvezni fogod.-vigyorgok majd letépem a ruháit.

-Nem hiányzott. Pláne nem a tiéd.

-Mintha neked számítana.-röhögök. Előhívom a másik énemet is így ketten fogunk szórakozni vele.
Hosszú játékra sikeredett de én minden percét élveztem.
-Most , hogy kijátszottam magam, indulok is. És mielőtt bármit mondanál bárkinek is, gondolj a húgocskádra.-röhögök majd levágom a kötelekről.

-Dögölj meg!-emelem fel magam egy minimálisan a földről. Ezek után emberi testtel, szinte semennyit nem tudok mozogni.

-Csak utánad.-rúgok bele olyan erővel, hogy ezúttal a falnak repült. Itt az ideje menni, jó nagyon szólt és szinte egyből meg is lehetett hallani a vadászokat akik a falon őrizték. Eltűntem előlük mire odaértek volna.

Hamar eltűnt ez a kis szemét és jó hamar a vadászok is megjelentek. Tök értetlenül álltak ők a dologhoz.
-Dylan...hívják ide..gyorsan...-Felültem és ez az utolsó amire emlékszem, hírtelen minden elsötétült.

Luce egy takaróban feküdt a gyengélkedőn eszméletlenül. Meggyógyítottam amennyire tudtam, így magához is tért. -Mi történt?-

Szerencsémre Dylan tényleg eljött.
-Nem lényeges velem mi történt. Keresd meg Jeffrey-t. Tudja hol van Mia.

-Még ez is.- viharzok el. Nem nehéz kitalálni mi történt Luceval. Szerencsére azt az idiótát könnyű megtalálni, csak remélem Miát még nem találta meg mert akkor elölről és hátulról egyszerre húzom karóba...mondjuk így is megérdemelné

Visszamentem Oroszországba és várakozom. Biztos vagyok benne, hogy Luce nem fogja tartani a száját. De pont ez volt a cél.

Valami van... Dylan nagyon dühös. Meg kell találjam mielőtt még szörnyeteggé válik. Mostanában , amik történtek nem lepődnék meg.

Egyből nekiugrottam a nyakénak, valamennyire el is kaptam, de megjelent mögöttem a másik alakja, szóval eldobtam.

Éreztem, hogy a drága testvéred nem fogja tartani a szád.-röhögök.-Mondjuk ez volt a cél.-vigyorgok.

-Jaj de kis okos.- gúnyolódok