Második lépés...

Elröhögöm magam.
-Remélem tudod, hogy ez a dög kegyetlenebb lesz mint az a másik kettő egyszerre?

-Lehet...de az neked fog fájni.-mielőtt hozzám ért volna a farkas felugrottam így telibe nekirohant a libának. É az esélyt kihasználva elértem azt a gyönyörű kardot.
-Vége.

Szerencsére a farkas hamar lekotródott rólam, habár nem mozdult el melőlünk. Ketten vagyunk ellene.
-Hiába a kard. Ketten már túl sokan leszünk.

-Az lehet.- lépek hátrébb egyet a srácok felé. -A farkast megoldjátok ugye?-nincs mit tenni. most meg kell bíznom bennük ha igent mondanak.

-Én végignéztem volna a menetet....-

-Hm akkor már nem leszek szűz mire hozzátok jutok. Azt hittem azt akarjátok.

-Nem rád céloztam, hanem hogy ők itt ketten elintézik egymást. Te csak tartsd meg magad nekünk. De oké intézzük, akkor a miénk vagy.-

-Oké.-egyszerre támadtunk és szerencsére tényleg leszedték rólam a farkast. Rátámadtam Yorira. Én nem találtam el de ő igen. Beleszúrta az oldalamba a kardját. Ez még korán sem halálos, habár nem kellemes. MOndjuk így terveztem.
Megragadtam a kardját és még közelebb húztam magam rajta addig amíg el nem kaptam a karját.
-Megvagy.-átszúrtam a kardom rajta. Ez a kard nem tőrt el mint a többi. Simán átsiklott a páncélon és egyenesen átment a tüdőjén. Pár percig szenvedett míg "megfulladt", de így legalább nem lesz gond vele. amíg nem húzzuk ki belőle a kardot nem kell fel újra.
Térdre rogytam és lassan kíhúztam magamból az ő kardját.
-Baszki.-nyomom rá a kezem a sebre. Ömlik a vérem, és habár ebben nem halok bele az eszméletem elveszthetem.

Mire sikerült a barbár farkassal eltávolodni Miáéktól erős vérszag csapta meg az orrom. -A fenébe meg kéne nézni mi van...- mordulok

-Igen..végezzük ki a farkast utána már nem lesz dolgunk.

Lekaptam két kést a falról és beledobtam a fenevad szemébe. -Elvonom egy figyelmét, te öld meg-

-Oké.-amint Lucas elterelte a figyelmét egyből mögé tudtam kerülni és átszúrni a szívét egy tőrrel.Egy ideig bent kellett tartani és egy ideig vergődött a dög de végül kidőlt.
-Végre.-sóhajtok egy nagyot.-Rég volt már ilyen ellen felünk.-Igen mi nem gyakran ütközünk bele olyan lénybe amit ennyire nehéz kinyírni.

-Régi szép idők.- röhögök fel

-Igen.-veszek egy nagy levegőt. MÉg mindig érezni a nagy mennyiségű vér szagot.- Most már megnézhetjük mi van arra..-mutatok a szoba felé ahol hagyuk a két kiscsajt.

-Ezt a sebet valahogy be kéne kötni kapom le a pólóm... és kéne vér. Mondjuk a ribancból... de a kard benne marad.-

Odarángatom a kis ribit a vadászkánkhoz.
-Igyál.-nyújtom oda a karját.

-Ez csak karcolás....nincs szükség rá...-hirtelen milyen segítőkészek lettek...

-Nem kérdés volt.-

-Igyál!-markolok bele a hajába és a csaj karjához nyomom a száját.

Mintha lenne választásom...-jegyzem meg magamban.
Ittam pár kortyot majd elengedtem. Szerencsére így már nem volt ellene Adamnak.
-Nem lett volna bajom ha nem iszom...-jegyzem meg.

-Jó.-

-Lehet, de ha már ígéretet tettél nem hagyjuk, hogy véletlenül elkerüld.- jelenik meg arcomon egy vigyor.

-Még nem. Nem végeztünk még. Sharlotte még szabadon van.-próbálok meg felállni. Érzem, hogy gyenge vagyok még, de fölösleges lesz minden ha ő elszökik.

-Akkor még iszol aztán indulunk.-

-Kapok a tiédből?