Börtönszerelem...

-Szintúgy.-

-Nah jó én lépek.-nyomom el a cigim.-Pá.-sétálok el. Vagyis sétálnék ha nem jönne az arcomba egy srác.
-Szia cica.-köszön rám egy perverz vigyorral.
-Azután cicázz, hogy megbasztad anyádat jó?-lököm arébb és tovább megyek. Vagyis mennék mert megragadta a karom.
-Eressz!-utálom, hogy nincs erőm. Ő meg csak áll a perverz mosollyal a képén.

-Hagyjad őt.- karolom ár a vállánál. Itt belém, annyira nem mernek belém kötni, mert a legnagyobb társasághoz tartozom érintőlegesen.

Nah jó, most meglepődtem. PLáne, hogy igazából a srác nem is nagyon tétovázott. Egyből elengedett és elment.
-Kösz...de ura vagyok a helyzetnek.

-Láttam- ülök vissza.

-Jó na....köszönöm.-simogatom meg a fejét.-Jó fiú.-vigyorgok.

Elkezdek lihegni, mint egy kutya.

Elkezdek röhögni.
-Úgy úgy. Kapsz majd jutifalatot.

-Téged?- röhögök

-Én túl nagy falat vagyok neked.-röhögök.

-Akkor mit kapok?- nézek rá kiskutya szemekkel

-Öööööm-gondolkozom el.-MIt szeretnél?

-Hogy holnap is találkozzunk itt, ugyan így.- nézek rá az órára. 5 perc múlva a cellánkba fognak irányítani minket.

-Okés.-mosolygok.

Minden nap ugyanott találkoztunk. A srácok kezdtek leszállni Aradiáról. Mindig együtt voltunk szinte. Viszont mind a ketten meg akartunk lépni innen. Szóval elkezdtünk dolgozni egy szökési terven közben.

Elkezdtük idővel a tervet is. Noah ügyesen megtalálta a helyet és a megfelelő szerszámokat. Bele telt pár hétbe de igazából már nincs sok hátra. Legalábbis remélem.
-HOgy állunk?

-Ha minden jól megy délután én ottmaradok "plusz munkára a műhelyben így kihagyva a vacsorát és fektetést. A cellákban beszéltem két bizalmassal, akik felpúpozzák úgy a takarónkat, mintha alatta lennénk. Te se menj vacsorázni, menj a mosókonyhába, azt egy pár tégla választja el az alagsortól, ahová már senki se jár. Ezt a pár téglát a mosógép takarásából szedtem ki, ahová a kamerák nem látnak egy kis területen. Amikor kopogást hallasz csak kilököd és átbújsz (ha nem jössz sajnos itt kell hagyjalak, ennél nem volt jobb ötletem) és van egy őrszemünk, aki a folyosó előtt fog állni és hangos vitatkozásba kezd az őrökkel ha esetleg kiszimatolnák a dolgot és halljuk, legyen esélyünk egérutat nyerni. Szerencsénkre vagy sem a folyosók iszonyatosan visszhangzanak így mindent hallani fogunk és sajnos ők is minket, ha zajt csapunk. Ha esetleg engem nem hallasz kopogni akkor bukott a dolog mára, és új időpontot találunk, de benne van a pakliban, hogy már most is ott fognak várni ránk, mert kiszagolták a dolgot. Szóval sok szerencsét.-

-Oké akkor vacsora időben a mosokonyhában. Vettem.-azzal külön is váltunk és igazából pár óra múlva el is kezddött a tervünk. Szerencsére sok emberrel voltak elfoglalva az őrök így le tudtam lépni a mosokonyhába.

Kopogtattam. Én csak úgy tudtam idelógni, hogy két rab verekedést imitált és az őrök elrohantak. Kikaptam a potyogó téglákat, hogy ne üssenek zajt és intettem, hogy jöjjön. Kiemeltem a csatornából kivágott részt és bemásztunk, Majd azt visszaragasztottam (ideiglenesen megteszi). Csak másztunk , már több mint egy órája. A csatorna szűk volt, nedves és büdös, de még mindig jobb mint a szennyvízcsatorna. Egy kis idő múlva halkan megszólaltam. -Kb most lehetünk a falak alatt.És innentől nem tudom mikor áraszt el minket víz. Nagyjából egy és negyed órája mászunk, amivel nem állunk rosszul, viszont innen több elágazása is lehet a csatornának és nem tudhatjuk melyik milyen hosszú.-

-Akkor próba szerencse. Legroszabb esetben három felé mehet a csatorna. De ha esetleg találsz egy patkánt akkor fogd meg és add nekem. Ő biztos tudja a kiutat.

-Nincs sok esélyünk rá. A visszhang elárulhatná, de itt még nem zajonghatunk. Hamarosan csatornafedél alatt kötöttünk ki. -Itt még nem mehetünk fel.- Továbbmásztunk és ahogy jósoltam elágazásba botlottunk. Nem sok választásunk volt ugyanis egyetlenegy vezetett el a börtöntől. Kb két órája voltunk a csatornákba, mikor beleütköztünk a következő csatorna fedőbe. -Most itt várnunk kéne, mert lassan fürdés van, ha jól számolom. Itt van esélyünk nem megfulladni, ha ez a rész feltelne , akkor fulladunk.- és igazam is lett. 5 perc múlva hömpölygő víz árasztott el bennünket.

Amint eltűnt a víz tovább másztunk. Kb még egy másfél órájig másztunk mire sikerült megtalálni a kiutat. Igan. Csurom vizesen és büdösen sikerült meglógni végre. De legalább az erőnket is visszakaptuk.
-Áááá de jó végre felállni. Tökre elgémberedtem.

-Nincs sok időnk, tovább kell lépnünk. Csak idő kérdése, hogy mikor találják meg ezt a csatorna kijáratot.-

-Amíg nem kűszva kell tovább menni addig nem izgat.

-Szerintem célszerű lenne valami új ruhát szerezni először mert így elég feltűnőek vagyunk. Aztán minél messzebb menni.-