Szívesség....

-Akár meg is ölh...- kezdem el mondani az itt küzdő vadászvezérnek.

-Hoppá... hát megelőztelek. Na mindegy érted nem kár.- nyisszantom le egy kardhúzással egy farkas fejét és egy áruló vadászt.

Nem áll jól a helyzetünk, de legalább a szüleinkkel, meg Masonékkal együtt maradt a banda. Mason és Lucifer (sárkány) praktikusan irtja itt nekünk a tömeget. Tűzbombákat köpködnek, ahol túl sokan vannak.

A harc során véletlen Aridamék közelébe sodródtam.

Oh milyen jó kis véletlenek történhetnek egy ilyen harc közben. Szerencsémre. Amint megláttam a kis angyalkát csak egy pillanatra megdermesztettem. Pont elég volt, hogy így elkapta egy farkaska. Oh milyen szép látvány ahogy szép lassan széttépi. Hihi.

Csúnyán néztem Meluira. -Így nem sok hasznodat vesszük, ha a mi embereinket írtod.

-Én nem csináltam semmit...-jegyzem meg halkan.

-Akkor biztos egy pillanatra megakadt a belő videó lejátszója.-

-Lehet..-vigyorgok.

-Csak morgok egyet.-

-Nézd drágám egy régi ismerős.- fogom meg a farkánál azt a barbárfarkast, aki anno megtámadt és baszom neki a Rose felé ugró farkasnak.

Nem áll jól a szénánk. Habár tartani tarjuk magunkat, de kérdés hogy meddig.
Egy pillanatra nem figyeltem és meg is jártam. Telibe rám ugrott egy. Az a szerencsém, hogy időben magam elé kaptam a karom így azt marcangolja a fejem helyett. Habár ez sokat nem segít mivel nem tudom leszedni magamról. Fenébe...

Apa vérének a szaga csapta meg az orromat. Fel is pillantottam, hogy merre van és láttam, hogy nincs a legjobb helyzetben.
-Baszki.-amint elindultam volna hírtelen valami erős fájdalmat éreztem a lábamban hátul. Az egyik elkapott. Fenébe. Apa.

Sokáig gondolkoztam, hogy eljöjjek-e de végül megtettem a drága démonjaimmal. Ahogy elnézem pont a legjobbkor. 
A csata közepén jelentem meg és a kardomat egyenesen a farkas fejébe szúrtam aki Edwardot rágcsálta éppen. Sok nem hiányzott hogy őt is leszúrjam. kb pár centire állhatott meg a kard a feje előtt.

MI a fasz? Azt hiszem rosszul látok...Ledobom magamról a dögöt és felállok.
-Remélem nem hiszed, hogy megköszönöm...

-Vedd bocsánatkérésnek.-indulok meg.

-Mi?!?!??!??-na jó most már biztos hogy álmodom.

Közvetlen a közelemből hallottam Luce jajjdulását. Egy pengét hasítottam át a farkas pofáján, hogy leszakadjon a feje a lábáról és begyógyított a sebet annyira, hogy ne legyen nagy baj belőle. -Ezzel még tartoztam.-

-Köszi.-állok fel. MOndjuk az az utáni képkocka meglepett. Lucifer és apám. Érdekes.

-Nem hittem, hogy valaha ezt mondom, de eskü felvidultam Lucifer és a démonok látványától.- nézek körül. A démonok újult erővel csaptak le a barbárfarkasokra, így már határozottan jobban állunk.

-Ideje volt....-jegyzem meg.-Nekünk is ideje lenne komolyabban venni.-változom át farkas alakba, de nem a szokványosba. Igen ha Noah elég közel van hozzám valamiért mi is feltudjuk venni a két lábon járó monstrum alakot.
~Mutassuk meg nekik ki az erősebb farkas.

-Az nem rossz ötlet. Csak maradjunk egymás mellett.-

Jól hangzik. Amint megbizonyosodtam róla, hogy Benjamin meglesz maga is és is felvettem ezt az alakot. Az én alakom a démon lét miatt kicsit másabb. A fejem például csak egy farkas koponyája.
Megálltam Danielék mögött.
~Én is csatlakozhatok?-kérdem kicsit félve. Tudom mi a véleményük rólam, de szertnék javítani a kapcsolatunkon.

-Mindenki jól jön.- Közben Dylan is leszállt mellénk. Olyan mint egy szellemi alak. -Azért elég ütős farkasbanda vagyunk.-

-Az öreget se hagyjátok ki.-röhögök.-Majd igyekszem tartani a tempót.