Beteljesülés

Most vagy soha. Az első áldozat, Mia rettegj.... Natasa éppen küldetés után megy hazafele... mi 3-an beszorítjuk egy sikátorba. Még gyanútlan... Ráugrok fentről, egy vágás és már minden tiszta vér. Megnyugtat a látvány. Egy kis vért elteszek és ráírom az üvegcsére a nevét. Gyűjteményem első darabja. A helyszínt beterítem vérével és otthagyom, hadd találják meg vérbe fagyva.

Már elég későre jár és Nath sehol. Nagyon ideg vagyok már és nem segít a helyzeten az sem, hogy nagyon nagyon rossz előérzetem van. Pláne, hogy a telefonra sem reagál.
-Faszomat én nem fogok itt ácsorogni már ennyit.- Indulok meg tök idegesen.

-Vár már!-indulok utána, habár mire kiléptem az ajtón már szinte nyoma sem volt Edwardnak. Nagyon ki van borulva. Habár nem találtam meg Edwardot, de Nathasat igen... pontosabban már csak a testét....Odasétáltam és habár tudtam hogy reménytelen de megnéztem életben van-e, de sajnos a távoli látvány már választ adott a kérdésemre.
Egy időre elbambultam, elöntött a szomorúság. Mikor kicsit hátrább léptem nekiütköztenm egy falnak amit valami nedves anyag borított. Megfordultam és egy feliratot láttam, Nátha vérével.
"Az első üvegcse megtelt Mia..."

Sok időbe telt de miutn megéreztem a vérének az illatát már egyenesutam volt. Hamar megtaláltam Miaval együtt.
-Nem nem nem..-rohanok oda nathoz. Földre rogyok és a kezeimbe veszem.-Ne csináld ezt velem..-nem bírtamegyszerűen visszatartani a sírást...

Egy idő után elindultam utánuk én is. Meg is találtam őket. Apa kezében tartotta anya vérbefagyott testét. Nem tudok elmozdulni. Lassan már csak homályosan látom őket. Ez nem lehet... nem

-Sajnálom...-nézek rájuk sírva.-...az én hibám..

-Volt épp elég ellensége neki is. Mindig tudtuk, hogy ez lehetséges, csak mégse.-

-Sajnálom. -megyek oda Dylanhez és megölelem.

-Temessük el. - húzom fel apát.

-Nem.-veszem fel a karjaimba.-...mindig is azt szerette volna, hogy elhamvasszuk, és valami szép helyen elszórjuk a hamvait...

Szóltunk Jameséknek is aztán elvittük oda, ahol apával találkoztak és szétszortuk hamvait.

Eltelt pár hét. Hogy őszinte legyek nem volt semmihez és senkihez kedven így elkültözte eg kisebb házba. MÉlyen az erdőben, nem jár erre senki és semmi. Nagyon jó itt, vettem egy rakat whiskyt és cigit és igazából másból sem telnek a napjaim, hogy iszom és dohányzom. Enni egyszerűen nem tudok. Így marad ez a két dolog. Minél többet iszom annál egyszerűbb felejteni. MIndent ami az utóbbi időkben történt. Mindent ami valaha is történt velem.

Sok sok éve bujdosom. James és az a korcs meg a kis társaságuk jól elintézett. Mindenem odaveszett és ha megtalálnak nekem annyi. Így elmenekültem. Tegnap azonban ismerős szag ütötte meg orromat. Nem keveredik mással. Ez a korcs szaga. Lassanként elkezdtem megfigyelni. Iszik. Csak van. Pont úgy néz ki mint egy jó áldozat.

Csak a szokásos napi kis levegőzésem végeztem egy pár üveg whisky kísérletében, mikor megéreztem egy lény szagát. Hozzáteszem kúrva büdös volt.
-Takarodj innen!-üvöltöttem e magam és nekibasztam izomból az üveg whiskymet.-Faszom....kell egy másik...-indultam vissza a házba.

Hát ez könnyű lesz. Odasétáltam mögé. -Már meg sem ismersz?- kérdezem tőle
Szemében először dühöt látok, hogy zavarom, aztán a felismerést. -Majd találkozunk a túlvilágon- kacagok és kiszívom a lelkét.

Napok, hetek sőt lassan hónapok teltek el...Edward teljesen eltűnt.... és nem vagyok benne biztos már abba sem hogy életben van e még....

Hosszú napom volt és egyáltalán semmi jó nem volt benne. Kaptunk egy jelentést miszerint a város egyik részén valami baromi büdös volt. Utána jártak a kollégák és sajnos nem sok jóval tértek vissza.
Edward volt...pontosabban ami maradt belőle...
Azonnal haz engedtek és siettem is haza. Amint haza értem már éreztem a feszültséget a házban.
-Anya....apa....sajnálom...-nyújtom át nekik egy papírt. Igen ebben kb Edward halála van leírva.-Ezt hiszem szólnom kell Dylannek is...

-Mi van velem?-

-Sajnálom...Edward....meghalt...

Csak szó nélkül kisétáltam. Nem akarom látni őket...senkit, se ezt a házat. Soha többet.

Megértem Dylant.
-Apa, légyszí. Ha visszajönne...ezt add oda neki.-nyomok apa kezébe egy kis papírt.-Véget vetek ennek...Vigyázzatok magatokra, jó?

-Eszedbe se jusson egyedül eltűnni.-

-Egy időre elfogok, de nem leszek egyedül. Ígérem visszajövök amint tudok.

Jamesre nézek és hozzá bújok.
-Itt fogunk várni amíg vissza nem térsz. Ha kell örökké. Ugye?-nézek Jamesre.

-Rendben, de ha bármi történik....Vigyázz magadra.-