Beteljesülés

-Ha bármi történne....keressétek meg a tesóimat és ők válasszanak nekem egy szép helyet ahol eltementek.-mosolygok.-De ne aggódj..-ölelem meg apát.-...nem tervezek meghalni.

-Ez most annyira nem vicces-

-Igen igazad van..-engedem el.-Mennem kell. Vigyázz anyára...-indulok ki. Amint elindultam egyből tudtam kit kell hívni. Az egyetlen akivel marha jó csapatot alkotok, és elég erős, hogy segítsenk az Kira. Szóval abban a pillanatban egybő fel is hívtam.

-Szia-

-Szia....szükségem lenne rád...-nem szokásom érzelmeket mutatni, de hogy öszinte legyen most kissé megcsuklott a hangom.-..tudnánk találkozni?

-Persze, hová menjek.- hallom a hangján, hogy baj van

Megbeszéltünk egy időpontot és egy találkozó helyet. Régen mikor még suliba jártunk gyakran mászkáltunk ki egy elhagyatott kis kriptához. Ide kb senki nem mer/mert kijönni mivel elvileg a hely kísértet járta.
Mivel én nem voltam túl messze így nagyon hamar odaértem és felmásztam a kripta tetejére ahová leültem és várakoztam. Vártam Kirát.

-Szia- guggolok le mellé

-Szia....hamar ideértél..

-Hozzád, ne viccelj.-

-Köszi.-ölelem meg.

-Mi a baj?-

-Hát igazából nem is tudom hol kezdjem....-röviden elmeséltem, hogy mi történt miután szétváltunk, a tesóimmal kapcsolatban, aztán hogy mi történt Nathal és most Edwarddal. Hogy őszinte legyen nem egyszer kezdtem el sírni a mesélés folyamán.

Csak átölelem. Nem tudom mit mondjak. -Szóval most megkeressük és kinyírjuk.-

-Ezt tervezem. Bár az lenne a legjobb ha csak elkapnánk...úgy érzem másnak jobban esne ha magadhatná neki ami jár..

-Ahogy akarod.-

-Van egy ötletem, hol kezdjük. Az a személyes sérelmem és szívesen visszadnám a dolgaimat.

Egy két nap után úgy döntöttem, hogy erről tudnia kell Lucenak. Elmentem hozzá. -Szia-

-Szia...nem hittem volna, hogy valaha ide fogsz jönni...

-Úgy gondoltam, hogy ezt tudnod kell.- nyújtom oda a két papírt

-Mi ez?-kezdem el olvasni őket. Egyszerűen nem bírtam először felfogni mit olvasok, legalábbis agyilag nem. Összeszorúlt a szívem és sírtam. Bármit szívesebben átéltem volna minthogy ez megtörténjen.
-Nem...nem lehet igaz...-ekkorra már szinte mind két papír majdnem elázott. Nem tudtam elfolytani a könnyeimet.

Leültem a cellájában. -Anyát megölték, Mia keresi az illetőt, mert tudja ki. Egy gimis társuk, azt hitte ő az anyja és bosszút akart rajtuk állni, mert ketyós.- itt szünetet tartottam
-Apa egy darabig kereste a gyilkost, pár hét alatt feladta. Elvonult. Ivott. A csontvázára találtak rá. De valaki megölte. Volt szagminta. Az illető nem sokára halott lesz.-

-Tudom hogy nincs jogom ilyet kérni tőled, de kérlek ha bármelyiket is megtalálod....a leglassabb halált add nekik....

-Nem kell kérni.-

-Köszönöm...azt is hogy idejöttél és elmondtad...