A kard..................

-Majd a  maga idejében megtudjátok.- indulok el

-Jó ha nem válaszolsz.-indulok ki az épületből amennyir egyorsan csak tudok. Ha nem válaszol magam nézem meg...

Elkaptam a karját. -Ne fossál már amit megígérek betartok. De jobban jársz ha lenyugszol kicsit, nehogy más is megtudja. Ezzel a pattogással csak mindkettőtöket megöleted-

-Faszért kell akkor idegesítened?!

-Csak más a fontossági sorrend.-

-INdulhatunk végre vagy tart még a családi hiszti?

-Felőlem.-

-Stip stop Kira- szólalunk meg egyszerre, de én kapom fel a lányt

-Hál' Istennek.-indulok el a magam lábán.

-Nyugi szivi.-kapom fel a vállamra.-Nekem nincs bajom a nagy arccal.-vigyorgok.

-Tudjuk legfeljebb betömöd.- röhögök

-Jól ismersz.-vigyorgok. KÖzben pedig megindultunk.
Megérkeztünk egy elhagyatott kis szigetre, de egyelőre üresnek tűnik.
-Na hajrá.-rakjuk le a két vadászt.-Ti ismeritek a vadász titkokat. Keressük meg azt a kócerájt.

-Leginkább azt tudjuk, hogy hogy kell megkeresni.-

-Faszomat, hogy mindenki csak dirigálni tud..-jegyzem meg. Kira-val elkezdtünk nyomokat keresni amíg nem találtunk valamit, pár szikladarabot amin titkos írás volt. A vadászok írása, gyakran használjuk ezt pláne infószerzésnél.
Elolvastuk az utastást, ami segítségével ki lehetett nyitni az ajtót ami levezetett a föld alá egyenesen a titkos bázisra.
Igen minden bázisnál más a feladat, van olyan hely ahol pl egy eg nyillásba kell a fegyverünket behejezni. Vagy egy eg helyre a vérünket folyatni. Sok féle van.
Lementünk a kis bázisra. Kicsit poros de amúgy úgy néz ki minden müködik benne. Van élelem is, víz is és minden ami kell egy ideiglenes elszállásoláshoz.

-Szerintem most már elmehettek. Jó helyen vagyunk.-

-Nem töltenél szívesen velem egy kis időt?- karolom át vigyorogva

-Hmm én is szórakoznék egyet.-jelenik meg arcomon egy vigyor mia felé.

-Ennyire nem egyszerű levenni a lábamról- lököm odébb a csípőmmel

MOrgok egyet.
-Nem veszel rá ilyesmire....

-Hm tudod mi a baj veled?-kezdek el közeledni felé. Ő egyből hátrál egészen a falig.-Nagy a szád addig amíg valaki nem vágja el a menekülő utad.-támaszkodom meg a falon a két kezemmel mellette.- Amikor pedig sarokba szorulsz, vörös lesz az arcod és megszólalni sem tudsz. PLáne ha tudod, hogy semmi esélyed sincs. És még valami...-emelem meg az arcát, hogy a szemembe nézzen. Láhatóan kerülné a tekintetem.-...még egy pimaszság, vagy egy beszólás és megtanítalak rá, hogy kivel beszélsz drága.-komolyodom el.

-Na látod...én nem rendberakni szeretek nagyszájú kislányokat, csak berakni szeretem.-

Nem szólalok meg, tudom, hogy igaza van. Igazából Lucas előtt talán nem is volt ekkora a szám. ÉS azzal is tisztában vagyok, hogy valószínűleg vörös az egész fejem, már csak abból kiindulva, hogy a szívem kalapál mint ha muszáj volna.

-Megértetted?-csúsztatom át a kezemet a torkára.

-Igen....-nem mintha mondhatnék mást.-..de barátom van....

Önelégült mosoly ül az arcomra.
-Ezt most megétem, de legközelebb nem fog édekelni, ha nem viselkedsz.-Engedem el a remegő kis testét.-Tristan? Te maradsz még?