Itthon annyi idő után

Valami készülődik..Nem tudom micsoda, de az Angyalokkal van valami...Mintha mozgolódnának. Úgy vélem ideje meglátogatnom teremtőmet. Jó pár évszázada nem látogattam már meg. Ahogy ismerem örülni fog  nekem. MIndig örömmel fogad.
El is indultam vagyis pontosabban egy pillanat alatt odateremtem. Az egyik kedvenc kis fotelembe az Alvilág palotájában.

-Üdv itthon, kis pusztító drágaságom.-sétálok elé.-Végre meglátogattad teremtődet? Ennyire hiányzott?-jelenik meg arcomon egy önelégült mosoly.

-Semmit sem változtál.-állok fel.-Öröm újra köreidben lenni.-sétálok közel hozzá.

-Tudom drágám. Had üdvözöljelek megfelelően.-rántom magamhoz és megcsókolom.-Minek köszönhetem látogatásod kis vörösöm.-hajolok közben a nyakához s lassan végig nyalom a nyakát. Ide érzem az ereiben folyó édes vért.

-Szerintem sejted teremtőm. Ahol én megjelenek...

-..ott háború lesz.-fejezem be a mondatát.- Tudom. De ez most más lesz mint a többi.

-Igen. Benjamin foghatja majd a fejét. Tudni fogja, hogy hozzád jöttem. A démonok erőre kapnak ha a közelben vagyok. Tud rólam.-emelem magamra Lucifer tekintetét.-Hol az új teremtményed? Látni szeretném.

-Érdekel mi?-kuncogok.-Ne aggódj, idővel megismered. Egyelőre maradj és érezd itthon magad. Várunk még. Kíváncsi vagyok mit fognak lépni. De ne aggódj gondoskodom róla, hogy ne unatkozz.-kezdem szép lassan eltépni a ruháját.

-Kérlek...szórakoztass el gazdám.-súgom a fülébe.

Önelégült perverz mosoly rajzolódik az arcomra.
-Lásd milyen nagylelkű vagyok, teljesítem kérésed.-A beszédnek ezzel vége szakadt, és egy igazán vad és durva napnak néztünk elébe.