Bosszantó hírek

-Megjöttem. -Állok meg Adam mellett.- Oh...azt hiszem már nem számít. Sajnálom hogy eddig tartott...

-Azét ez még jól jöhet köszönöm. Nézek a virágra. Sajnos ügyesen repül a madárkánk.-

-Látom....

-Mi legyen most?

-Nem tudunk mást csinálni, mint eddig. Árulunk amíg van vevőkörünk és nyomozunk utánuk.-

-Oké.-vigyorgok.-Akkor menjünk is.-indulok meg.

-Várj csak.-fogom meg a karját.-Nekünk van egy kis elintézni valónk. Nem bánod ha egy kicsit "elbeszélgetünk" Meluival?-nézek Aridamra. Jah nem egészen ezt terveztük Lucas-sal.

-Maradjon élve. Fordulok ki...nem vagyok kíváncsi a kis hármasra.-

-Most miért? Dolgunk van...

-Miért?-a kezét amelyet megfogtam felhúztam a lapockájához.-Valamivel fizetned kell a múltkoriért.-vigyorgok.-Igaz Lucas? Szerinted is meg kéne nevelni a kis hölgyet?

-Hmm. De most enyém hátulról. El akarom verni a fenekét, rossz kislánynak az jár.-

-Ahogy óhajtod.-fordítom meg a kishölgyet.Megfogom az állát és felemelem, hogy a szemmebe nézzen.
-Úgy is szeretném látni a könnyeit.-vigyorgok.

-El ne repüljetek drágáim.-jelenik meg arcomon egy pimasz mosoly.

-A helyedben már másra használnám azt a nagy szád.-SZépen ledöntöttem közben elszívtam az erejét, hogy véletlen se történjen ilyen. Amíg én gondoskodtam arról, hogy fulladozzon és bekönnyezzen, Lucas gondoskodott róla, hogy olyan sebes legyen a kis hátsója, hogy ülni ne tudjon. MOndjuk ezek után úgy adtunk neki, hogy nem csak emaitt nem fog tudni ülni.

Ahogy gondoltam, Adamék még kevésbe fogták vissza magukat. Nem mintha amúgy nagyon vissza szokták volna...
Kimerültem...sokáig húzódott és gondolom nem kell mondanom, hogy egy démonhoz és egy vámpírhoz képest egy mágus szinte nulla fizikummal rendelkezik.
MIndenem sajog...deréktól lefelé meg megmozdulni sem tudok.
-MÁris vége? Pedig úgy élveztem.-vigyorgok.

Leguggoltam elé és megragadtam a torkát hogy feljebb húzzam.
-Látom, a könnyeid mindent elárulnak, azzal együtt, hogy mozdulni sem bírsz.-vigyorgok közben pedig visszaadom az erejét.
-Ha meggyógyítod magad többé nem kapod vissza az erőd és gondoskodom róla, hogy minden percben ugyan így érezd magad. Szenvedj csak egy kicsit.-súgom a fülébe egy kicsit beteges vigyorral.
Persze tisztában vagyok vele, hogy lenne ereje megölni, de általában ilyenkor még szófogadó.

-Értettem. Még...még érezni akarom..-imádom mikor ilyeneket mond.

Önelégült mosoly ül ki az arcomra.
-Ügyes kislány.-engedem el.-Annyit gyógyíthatsz magadon, hogy tudj dolgozni. Aridam kinyírna ha minket ha miattunk lazsálnál. Sok dolgunk van.-azzal én és Lucas mentünk is a dolgunkra.

Egy ideig még nem mozdultam. Kellett egy kis idő, hogy összeszedjem magam. MIkor már úgy éreztem megleszek feltápászkodtam. Csak a falnak támaszkodva sikerült felállnom és amint felálltam reszketni kezdtek a lábaim. Egyelőre úgy érzem, hogy menni fog még, el is indultam a falnak támaszkodva a dolgomra.