Egy haláli beszélgetés

-Bazd meg magad!.-fordulok meg és vágom pofon Adam-et.

-Jaj a kis harcias.- ragadom meg a csuklóit. Látom hogy fáj neki.

-Ezt most nagyon megjárod.-ragadom torkon. Jól felhúzott most.

-honnan akarod?-

-Oooh még nem tudom. De abban biztos nem lesz könyörület.

-Leszek hátul. Ha folytogatod szűkebb. -

-Jó.-jó kis nevelést adtunk neki. Ebből majd remélem tanul. PLáne mert nagyon idegesítőek ezek a hülyeségei.

Melui meg se tudott mozdulni mikor otthagytuk. -Na egy darabig legalább nem tör, zúz.-

-Legközelebb a kezét is letépem ha ilyet tesz.

-Én szívem szerint az erejét vettem volna már el.-

-Hát most nem is kapja vissza. Majd szépen megdolgozik érte ha vissza akarja kapni.

-Ezzel egyetértünk-

-A faszom.-egy kis idő után már erőt tudtam venni magamon ahhoz hogy felálljak és felvegyek valamit. Pihentem még egy jó ideig aztán amikor már stabilabnak éreztem a lábam elindultam megkeresni ezt a két hülyét. Nem mondom, sok időbe telt pláne hogy azért a járás még nem az igazi.

-Látom nem kaptál eleget, hogy még bírsz járni.

-Én benne vagyok még egyben.-

-Add vissza az erőmet!

-Nagyon szívesen.- teszem meg

Letéptem szépen a kis ruhát a hátsójáról. Még nem elég piros. Kihúztam a gatyámból a bőr övet és akkorát csaptam a seggére, hogy jó rendesen csattant. Sőt még felsértettem a kis bőrét is. Szépen vérzik. De a legjobb a hangja volt. Mármint ami Meluiból jött. 
Ezt egy párszor még eljátszottam, ha jól láttam még sír is. Oh micsoda látvány. Ezek után még egyszer elszórakoztunk vele.
-Nah..-markolok bele a hajába és annál fogva húzom fel.-Azt hiszem az előbb nem fogalmaztál érthetően. Mit szeretnél?

-Az erőmet...az erőmet kérem...

-Hát nem is tudom...szerintem még nem kérte elég szépen. Te mit gondolsz?-nek Lucas-ra.

-Én arra, hogy ha most visszaadod neki abból nekünk semmi jó nem sül ki.-

-Én is így gondolom. Ráadásul nem kérte elég szépen és még nem tett érte semmit sem. Szóval nem.-engedem el.

-Nem teszek semmi rosszat, ígérem...

-Ez már jobban hangzik.-