Az ítélet....

-Rose. Csak felejts el engem. Én úgy is egy szerethetetlen szörny vagyok...-tolom el magamtól.-Ég veled.-simogatom meg a fejét majd farkassá változok és utamnak indulok. Talán bunkó voltam, de így a legjobb. Nem hiányzik, hogy rágódjon a történteken.

Itt hagyott ez a hülye...Reagálni sem tudtam, csak sírva figyeltem, ahogy elment. Hiányozni fog, nagyon is..és tudom, hogy ezt sose fogom tudni neki megköszönni. Sőt talán még újra látni sem fogom soha többé...

-Gyere nekünk is ideje mennünk.- Miközben átölelem.
Sandítok egy hajóra,ami szimpatikus, mert messzire indul.

Odabújok James-hez.
-Jól van.

Felszállunk a hajóra. Egymást ölelve nézzük, ahogy eltávolodik tőlünk az a világ, ami eddig elengedhetetlen volt a mindennapokhoz és, amely oly sok emléket hordoz magával. Nem tudjuk, hogy valaha is látni fogjuk e még ezt a helyet és az embereket, akik idekötöttek minket, de most nem is ezzel fogunk foglalkozni. Épp elég azon agyalni, hogy hogyan is kezdjünk bele az új, közös életünk megteremtésébe.