Egyeszkedés

-Remélem sikerül Lucifert is meggyőzni. Korán sem lesz ilyen egyszerű.

-Igazából az angyalka se volt egyszerű, mert Lucifertől tette függővé. Meg nagy erőfeszítést ő se fog tenni. Igazából letudta annyival, hogy ha túl is éljük a pokol látogatást, akkor se jön össze a célunk.

-Van másik tervem is ha meggondolja magát. Csak az picit tragikusabb lenne.

-öhm nem akarom tudni

-ne is-puszilom meg. Közben pedig meg is érkezünk az alvilágba, Lucifer kastélyhoz. Gondoltam kilótól de mielőtt az ajtóhoz értem volna kinyílt, így bementünk.

-Micsoda meglepetés.-állok fel fel a trónomból.-Rose drága, megfontoltan az ajánlatom?-jelenik meg arcomon egy önelégült mosoly.

őt hamarabb ölöm meg...

-Nem illik ilyen szavakat használni idelent. Mond drága mivel elégíthetlek ki?- sétálok jó közel hozzá.

-Isten ments.....-veszek egy nagy levegőt.- Beszédem van veled.

Arrébb lépek.
-Legyél a pártfogóm.

Rose szaván eldöntöttem magam. Hátat fordítottam és visszasétáltam a trónomhoz majd leültem.
-Mi hasznom lenne belőle?

-Úgy vélem nem jó felé megy a világunk, pláne hogy úgy érzem a vadászok sem. Több kompromisszum kéne és kevesebb a befolyásukból.

-Szóval azt akarod mondani, hogy segítsek neked abban, hogy feljebb lépj, cserébe a vadászok kicsit engedékenyebbek legyenek? Drágám, eszméletlenül naiv vagy. Nem áll szándékomban segíteni neked. Ha akarom kivégzés az összes vadászt és átvehetem én a helyüket. Szóval miért is neveztetnélek ki téged?

-Mert te nem tudnál ilyen feladatot ellátni. Alkalmatlan vagy rá.

-Úgy mondtad?-a dühöm kicsit kivillant és a szobában lévő összes üveget porrázúzta.

-Jól hallottad. Talán csak félsz, hogy ha nagy hatalmak lenne megbuktatnálak.

-Figyelj..-termek előtte-..kislány.-ragadom torkon.-Te csak egy gyenge kis hercegnő vagy, jobb lenne ha meghúznád magad. Ebben a világban semmit sem fogsz elérni, sőt, ha így folytatod befoglak a rabszolgák közé.

Csak hallgatózom, de már nem bírok megülni. Nem tudom ennyiben hagyni. Odafutok Rose és Lucifer kôzé.
-K..kérlek. Engedd el. Kérlek...-tudom, nem kéne beleszólni, de nem bírom csak nézni.

Nagy még ez a liba hiányzott.
-Nem engedtem, hogy elhagyd a helyed, nem igaz?-remélem fel a hangom. -Tünés vissza!

Csak dühösebb lett, fenébe segíteni akartam, de nem merek többet tenni.
Mikor felemelte a hangját összerezzentem és vissza mentem. Sajnálom.

-Helyes.-rosera emelem a tekintetem. Meg se rezzent az arca.-Nocsak, hát nem félsz?-ezt kicsit idegesítő, viszont nagyon hasonlít ez a reakció valakiere.

-Nem félek tőled. De ha ezt szeretnéd rendezhetjük így is. Fogadjunk. Te találod ki a szabályokat ha nyerek segítesz nekem, ha nem akkor azt teszel amit akarsz.

-Lehetetlenre vállalkozol ugye tudod?- engedem el.

-Meglehet, de meg fogom próbálni.

-Olyan makacs vagy mint az anyád.-tartok egy kis szünetet.-Legyen, akkor hozd el szépen a kis barátaidat és játszunk egyet, ha megnyeritek a játékot akkor a pártfogód leszek, de ha nem, örökké a kis szolgáim lesztek.