Bebörtönözve

Már egy hónap eltelt...Egyedül egy kis zárkában. Unalma volt és fájdalmas. Megvontak tőlem mindent. A füvet, a vért...és nem akárhogy. Kb egyik napról a másikra. Egy ideig volt hogy kényszerzubbonyt kaptam a dührohamok miatt. De most már jobb. Már nincsenek kitöréseim és nem is kívánom se a vért se a füvet.
Habár fogadhattam volna látogatókat sose akartam és sose mentem be. Akárhányszor megláttam anyámékat inkább visszafordultam. Nem akartam velük beszélni. Noah-t egyszer sem láttam....Így tényleg senkivel nem beszéltem. Senkivel.
Ma szólt az egyik őr hogy látogatóm van. El is indultunk a terem felé. A terem olalán van egy üveg így jól látni ki vár rám. Nem hiszek a szememnek. Luce? Mit csinál itt? Nem kéne vele beszélnem de kíváncsi vagyok.