Egy új kezdet...

Új nap a suliban. Ahogy elnézem végig söpört a sulin a hírem. MIndenki nagy ívben kerül. MOndjuk nem is baj. Nem akarok senkivel sem beszélgetni.
Bementem az első órámra ahol úgy is csak ücsörögni fogok tekintve, hogy semmi erőm sincs.

Ez az óra így egy magamban nem vicces..ráadásul valami helyettesítő tanár jön.

Belépek az osztályba. Egy két sorból füttyszó hallatszik. Ezen már meg sem lepődöm. -Sziasztok én Sophia vagyok és én leszek a helyettes míg a tanárotok felépül. Mivel még sose foglalkoztam diákokkal se tanítással így szeretnélek titeket megkérdezni, hogy mit és hogyan szoktatok ezen az órán csinálni.-

Új tanárunk van. Legalábbis ideiglenesen. Nem rossz, de most valahogy nem igazán kötnek le az ilyen dolgok.
Az egyik diák röviden elmondott a tanárnak mindent.

Mostanság sokan rájöttek, hogy Daniel meg se tudja védeni magát. Sokan akiket megvertünk kezdegetnek vele. Mondjuk gyakran elég csak arra sétálnom és eliszkolnak. Azt nem kívánom neki, hogy halálra verjék...azt egyedül én tehetem. Szóval így elég védtelen. Luce is sokat vigyáz rá aránylag. Sokan susognak a hátunk mögött azért eléggé elterjedt a híre.

Újabb óra....bármennyire nem akarok be kell rá mennem. El is indulok a terem felé egészen addig sétálgatok amíg egyszer csak meg nem fognak és be nem rántanak egy terembe. Igen, nem vagyok túl jó formában és páran ezt jól kihasználják.
-Ideje visszakapnod amit eddig osztogattál.
-Nem félek tőletek.-ez igaz, de valójában nem sokat tudok velük mit kezdeni. A verekedés maradjunk annyiban, hogy eléggé egy oldalúvá vált. TÖbben is vannak...

-Mi történik itt?- lépek be a terembe

Hirtelen mindenki elenged.
-S-semmi tanárnő.-vágják rá mind a hárman.

-Akkor kifele és nem akarok még egyszer ilyet látni. -Gyere, menjünk le a gyengélkedőre.-

-Jól vagyok..-törlöm le a vért az orromról.

-Rendben te dolgod...Lehet érdemes lenne megtanulnod azzal is védekezni.- nézek a bilincsre

Nem szóltam semmit csak kiindultam. Már majdnem kiértem az ajtóhoz mikor hirtelen nagy fájdalmat éreztem a mellkasomban. Elkezdtem köhögni és egy idő után nem kis adag vért köptem fel.

-Na jó megyünk a gyengélkedőre.- Fogom meg a karját és módosítom a gondolatait. Így egyszerűbb. Lekísértem a szobába.
-A srác vért köhögött.-

Leültettek az egyik ágyra és megvizsgáltak. Kaptam egy kis ellátást és mondták, hogy pihenjek. AZtán a doki el is ment.
-Köszönöm...

-Kötelességem, menj haza felmentelek.-

-Nem mehetek haza minden verés után. Egyedül meg amúgy se.

-Ha jól érzed magad maradj. Következő órás úgy is velem van.-

-Jól van..

-Nagyon inaktív vagy az órákon.-

-MIntha tudnék bármit is kezdeni bárkivel amíg rajtam van ez az izé. Ha meg nem lenne akkor meg megint szörnyeteg lenék csak.

-Annyit tudsz, hogy legyen időd futni. Sokat számít mikor sokadjára találnak meg. Én is voltam már a te helyzetedben.- mutatom meg a szárnyaim. -És még csak vámpír se voltam még.-

Így szárnyakkal még gyönyörűbb. Csodálatos.
-Bárhogy is legyen, a híreket nem tudom elfelejtetni mindenkivel.

-Hidd el lesz aki felváltja, lesznek akik megjegyzik, de ha utána nem csinálsz magadnak nevet nem veszik elő. Én egy bandát írtottam ki brutálisan. Megtámadták a családom. Majdnem mindenkit sikerült megmenteni, így megfogadtam, hogy ott bántom őket ahol a legfájdalmasabb. Mára nem sokan emlékeznek erre maximum a történetre, hogy egyszer volt ilyen.-

-De te...khm vagyis ön legalább a családja miatt csinált ilyet. Én meg csak...hülye voltam...

-Teljesen mindegy ártatlanokat is öltem, te meg ha jól hallottam csak embereket. Egyébként nem szeretem ha magáznak.-