Egy új kezdet...

-Ilyen sok pénzed van?- játszom szándékosan az értetlent

-Holnap órák után megmutatom majd.-mosolygok.

Csak megfordulok és tovább sétálok. Nagyon nem kéne ezt...az egyik diákom.

Hm. Végre egy nap ami nem telt unalmasan. De még van dolgom. Mármint lenne.
Bemegyek a házba egyenesen fel a lépcsőn. Tudom, hogy már Noah itthon van. Vagyis remélem. Odamegyek a szobájához és bekopogok.

-Gyere.-

Bemegyek.
-Hali..

-Szia.-

-Meghallgatnál?

-mond.-

-Bocsánatot akarok kérni....A viselkedésem miatt, és ami Amy-t illeti. Én csak féltékeny voltam....és tudom, hogy miattam hazudtál..jogosan. Sajnálom, hogy kiakadtam. Ami meg Amy-vel tettem majdnem azt is. Nem tudtam akkor, hogy ő a barátnőd. Nem azért támadtam meg....azt hisze abban az állapotban már nem érdekelt ki az...tudom, nem mentség semmire, de tényleg nem akartam őt bántani. Szóval....sajnálom, hülye voltam....

Igazából nem tudtam mit mondani neki, csak a kezébe adtam az egyik kart az x-boxhoz. -Egyedül úgy is unalmas.-

Hát azt hiszem ez békeajánlat.
-Igen.-mosolygok.

Másnap már együtt indultunk suliba a szokásos szál ciginkel.

Örülök, hogy újra béke van. Sőt őszintén élvezem, hogy már legalább nem annyi verést kapok. Remélem nem sokáig lesz rajtam ez az izé. Szerettem mikor nem mertek nekem jönni. Nah mindegy.
Eltelt a nap. Megint Sophia-val volt az utolsó óránk és megint maradtam még amikor kimentek a többiek.

-Mintha egy kicsit tartanának a többiek tőletek...meg ma nincs rajtad új védjegy, ha jól látom.-

-Igen, sikerült kicsit megbeszélni a dolgokat.

-Az jó. Egy testvér örökké melletted marad.-

-Remélem...mit fogunk tanulni a külön órán?-mérem végig jó látványosan.

-Emberi önvédelmet.-

-Oh, hát jól van..

-Kicsit több lelkesedéssel.- lököm oldalba

-Majd igyekszem.-mosolygok. Végülis még jól is kisülhet.

Számos pontot megmutattam neki a testen amellyel védekezhet. Legalább ha nekimennek legyen esélye. Egyébként egész ügyes volt.

-Na jó nem is volt rossz.

-Még jó hisz én tartom.-