Újra háborúban

Elfogott egy rossz érzés. Valami itt megindult.
Felpattantam és ránéztem Luce-re itthonról. Azok az átközött angyalok..Rátámadtak a kis drágámra, mondjuk ahogy elnézem az én kicsikém többet tud. Ez tetszik. Egyelőre nem szólok bele, legalábbis ebbe.
-Háború, drága kis teremtményem. Indulj és a teremtőd kedvéért, mészárold le az angyalokat. Amennyit csak tudsz.

-Örömmel, de mi lesz a kis újoncoddal?

-Azzal ne foglalkozz. Majd én figyelek rá. Te menj. Ne hagyj egyet se futni.

-Sose hagynám.-jelenik meg arcomon egy gonosz mosoly s azzal egyből a városban termek. Ismerek egy helyet ahol elég sok angyal szokott lenni. Egy kis kávézó. Besétálok oda.
-Remélem megvolt az utolsó vacsorátok-vigyorgok miközben egy kardot varázsolok a kezembe és pár pillanat alatt vérfürdőt rendezek. Szó szerint, mire végzek az egész padló vérben úszik. Persze a legtöbbjük lelkét én magam szívtam el.
-Remélem mindent látsz Benjamin.-röhögök majd tovább is megyek.

Ismerős alak bukkan fel...Lucifer jobb keze előbújt...mi van nem elég neki Luce? Vagy még nem velejéig romlott a lány. Nyilván Jane tért vissza. viszont ki kell egyenlíteni az állást. 
Ott termek Dylen mellett. -Megyünk démont irtani.- Dylen elég hamar vette az adást meg, ahogy elnéztem ezzel nem volt problémája...még jó, hogy nem teljesen angyal.

Csak követtem Benjamint és az összes útba eső démont (elég volt egy kocsma) kinyírtuk. Legalább gyakorolhatok...úgy néz ki szükség lesz rá. Benjamin Lucifert keresi. És valószínűleg pillanatokon belül megtalálják egymást.

Végre kibújt a kis oduból a tollaska. Idejen nekem is mennem. Egy szempillantás alatt ott is termek.
-Lám lám. Látom Háborúra még te is megjelentél.-jelenik meg arcomon egy gonosz mosoly.

-A deszkapályán is megtalálhatsz.-

-Az nem elég mókás hely.-feketedik be a szemem.- Most majd megmutatom mi az igazi móka.

-Türelmetlen vagy...Nem elégített ki eléggé a kis kurvád?-

-Oooh honnan is tudhatnád is milyen érzés az? GOndolom Ahri sokat nem mutathatot neked belőle.

-Szerencsére én nem vagyok rászorulva a nyugtatóra.-

-Haha. Nagyon humoros kis tollfészek vagy. De sokat fecsegsz. Ideje lerendezni a dolgainkat. Már ha mered.

-Látom már nem tudsz mást mondani. Felőlem.-

Ezek után több szó nem is hagyta el a szánkat. Egymásnak estünk sőt a kis Dylannek is bevontam. Hamár az én drágám szenved. Nem hagyom bosszú nélkül.

Miközben Lucifer Dylennel foglalkozott sikerült hátrányba szorítani. Nem értem miért őt támadja, de úgy néz ki Dylen elég jól bírja a sarat. Fogalmam sem volt róla, hogy ennyi mindent elsajátított. Mondjuk gondolhattam volna...

SIkerült elszöknöm. Remélem Jack-el minden rendben lesz.
Hamar oda is értem és pont jókor. Dylan pont Luciferre akart támadni de épp időben odaértem és Lucifer elé beállva kivédtem a támadást.
-Sajnálom, hogy késtem.-mondom Lucifernek.

-Ne aggódj drágám. Nem maradtál le semmiről. Sőt most jön még csak a java.-jelenik meg arcomon egy mosoly.

Hát Luce eldöntötte a belső problémámat. Ezek szerint neki nem számít. Így legalább könnyebb lesz.

-Őt bízd csak rám.-nézek Dylanra.

-Tied drágám.

Nem akartam ezt....de valahol számítottam erre. Két külön világ vagyunk...

Oooh így még jobban élvezem. Luce még a sérüléseivel együtt is nagyon jól tartja magát. Büszke vagyok rá.

Harc közben hirtelen megcsapta egy nagyon ismerős szag az orromat. Pontosabban a vérének a szaga. Jake.
A szag irányába fordultam és megláttam Conort és Jay-t. Conor cipelt valakit a vállán..

Eléggé hamar elszórakoztunk a kis vámpírral. Élvezet döglötten cipelgetni.
-Valamit elhagytál drága.-dobom le a földre a vámpírkáját majd átsétálok rajta szép lassan végigsétálva.