Kúrva sok aggódással teli nap

Sikeresen kiszabadultunk, és itthon is leverték a gyökereket Noah-ék.
A szökés is rendben ment, kivéve egy dolgot. MIa nincs meg. Mármint Thomas elhozott engem és vissza is ment de nem találta meg így nem tudunk róla semmit. Már Több mint egy napja.
Nem kell mondani, tök idegek vagyunk. De nem tudunk most odamenni és szétverni mindenkit, hogy kiderítsük hol van.
Szóval tehetetlenek vagyunk most.
-Faszom.

-Semmit nem tudunk tenni... ez rohadt idegesítő- járkálok fel alá

-...és lehet már nem is tudunk.....-támasztom neki a fejem az egyik falnak. Nem akarok túl negatív lenni de lehet igaz....

-Én elmegyek vadászni....-

-Szegény....de biztos életben van. Legalábbis valami azt súgja.-sétálok be mögéjük. Kicsit szórakozom.

-Nem biztos....-válaszolok csalódottan.-Lehet sose látjuk többet....-várj...mi a fasz?!-fordulok meg.azt hittem rosszúl hallok.

-Ha tekintettel lehetne ölni....

-Hiányoztam?-vigyorgok.

-Merre voltál?-

-Volt egy kis dolgom még....-lehet nem kéne tudniuk.

Csak mordultam egyet. -Előtte legalább szólhattál volna, hogy élsz

-Bocs. Csak úgy sikerült végeznem a szöszivel, hogy bekaptam egy elég nagy sebet. Ha akartam volna se tudtam volna a saját lábaimon eljönni.

-Egy erős férfi kellett.- mondom enyhe szarkazmussal. -Na én leléptem kajás vagyok.-

-Szép fogadtatás.-röhögök. Elmegyek az itteni kis szobámhoz és ledőlök. Pihennem kell, holnap már anyámékhoz is vissza kéne menni. Elvégre őket vagy 2 évre ott hagytam majdnem.