Miért is vagyok újra itt?

-Aha.

-Uuuh, jól fent vagyunk. Holnap reggel lehet elmegyek futni egyet. Legalább kicsit köbe nézek.

-Én alszom reggel-

-Oké. Én szeretem formában tartani magam.-vigyorgok.-Viszont elmennék most fürödni, de csak ha utána nem akarsz megizzasztani.

-menjünk együtt fürdeni.-

-Jó.-vigyorgok.

Két óra zuhanyzás után mindketten eldőltünk. -Vmi jó kaja kéne... az egy hátrány, hogy ide semmilyen futár nem jön, viszont van egy csomó fagyasztottam, csak sütőbe kell dobni.-

-Megsüssem neked?

-huuu igen.-

-Jól van, de azért tölts valamit hogy fent is legyek addig.-röhögök. Kimászom a konyhába és fagyóból keresek egy zsák husit meg meg krumplit és bedobom a sütőbe.

Közben előveszek egy üveg konyakot. -Jó lesz?-

-igen.-rakok elé két poharat.

--Nagyon jó szakács vagy.- röhögök

-Majd rászoktatlak a rendes kajára. Ezek nem túl egészségesek.

-Jól hangzik. Én nem vagyok egy konyhatündér.-

-Gondoltam, nekem elvárás.

-Szereted is csinálni?-

-Megszoktam így már nem nagy megerőltetés. És amúgy elvagyok a főzéssel.

-Inkább nem eszek semmit, mint konyhában  állni.- röhögök -De szerencserére takarítani itt nem kell. Minden gépesített.-

-Nah hát nem mondanám magam rend mániásnak, sőt.-röhögök.-valamilyen szinten elég kupis vagyok.-közben meg is sült a kaja.-Tadaaa. 100% szénhidrát.-röhögök é elé rakom a tepsit.

-Az itt nem lesz probléma. Okos lakás. Hmmm nyami.-

-Hál isten.-megkajáltunk aztán elmentünk aludni. Másnap én hamar felkeltem. Igen én szeretem a reggeli futást. El is mentem a hegyekbe futni. Nagyon szeretem ezt a nagy havat, és imádom ezt az idő.
Futás közben egészen elkószáltam egészen a hegyek közé. Egy pillanatra megálltam két hegy között. Mintha valami furcsa lett volna. Amint kicsit körbenéztem rájöttem, hogy ez valszeg mindenkinek furcsa lenne. Két közeli, hegy között egy kúrva nagy zárt kaput pillantottam meg.
-Mi a fene?-jegyeztem meg magamba és közelebb mentem. Vagy egy 20 méteres kaput láttam, teli valamiféle írással. Sok kihalt nyelvet tanultam de ez nekem is idegen. Megérintettem a betűket. Hirtelen a fagyott betűk kiolvadtak és fényleni kezdtek. Mintha erőt kaptak volna. Pár másodperccel később pedig már csak azt realizáltam, hogy a kapu egy nagy robbanással kinyitódott én pedig elrepültem.

Végre. Több ezer év után kinyílt a kapu. Ideje újraa szabadnak lennem. Eléggé éhes vagyok, de úgy tűnik ezt valaki tudja kárpótolni,
Amint kirobban a kapu megérzek egy idegen jelenlétet. Hmmmm.Elrepült, Odasétáltam lassan hozzá és lehajoltam.
-Köszönöm a szabadságot drágám.-Hajolok közel hozzá.-Hmmm üdvözlöm Benjamint és Lucifert.-vigyogok majd a nyakába harapok, annyi vért szívok belőle amennyi jól esik majd otthagyom. Az a kettő most retteghet.

Mikor ébredtem, már eltelt a fél nap. Mia még nem volt itt. A furcsa, hogy a radarokról is eltűnt, ami itt a hegyek között nem veszélytelen... Szerencsére nem esett hó reggel óta, így elindultam a nyomain. Már jó messze jártam egyszer csak vérszag csapott meg és megláttam Miát a hóban egy vértócsában. Te jó ég ezt el se tudom képzelni milyen lény lehetett...gyakorlatilag látom a csontot...ha nem lenne befagyva az egész teste a sebbel együtt csúnya nyomot hagynánk magunk után. Otthon elláttam Miát és lefektettem pihenni. Gyenge lesz mikor ébred, így betettem egy fagyasztott nyuszit sülni, meg odatettem az ágy mellé egy palack vért, de itt vagyok én is, ha szomjas. Bármi, vagy bárki is volt ez, semmilyen nyomot nem hagyott maga után. Mindent friss hó borított.