Egy új kezdet...

Sóhajtok.
-Jól van. Akkor segítek.-segítek neki felmenni. Ki is kísérem.-Nah meghoztam.

Amint meglátom Edwardot odafutottam hozzá és majdnem fellököm akkora lendülettel ölelem meg sírva.
-Olyan hülye vagy!

Átkarolom.
-Igen. Az vagyok.-mosolygok.-Köszönöm.-nézek James-ékre.-Nektek is.

-Öhm, hallucinálok? Vagy ti is hallottátok?- kérdezem döbbenten a többiekre nézve

Csak észhez tért. Érdemes volt megráncigálni kicsit.
-Hallottuk James. Nyugi, nem a hangok mondták a fejedben.

-Pedig általában egész jó társaságom van.- vigyorgok rá

-Képelem. De tudod, ha összevesznél velük van egy jó pszichológus ismerősöm.-mosolygok.

-Általában meg tudjuk oldani a problémáinkat köszi, de ha esetleg szükségét érzem...eszembe jutsz-

-Jól van.

-És most? Mi lesz?-nézek Edwardra.-Mit fogsz csinálni most, hogy szabad vagy? Itt maradsz?

-Ugyan. Ez a te otthonod Rose. -mosolygok rá.-Amint meggyógyultam elmegyek innen. Engem nem fűz ide semmi rajtad kívül. De ahogy látom, már nincs szükséged rá, hogy a drága bátyád mindig megvédjen. Elég barátod van már ahoz hogy itt hagyjalak. De nyugi azért néha meglátogatlak, hogy bajt csináljak.-simizem meg a fejét.-Viszont előszőr is elengedhetnél mert most rohadtúl fáj, hogy folytogatsz.

Elszomorít meg nem is amit Edward mond. Valóban, már nem vagyok az a pici húgica akit mindig meg kell védeni. Ráadásul itt van nekem James. És mint Andy és Mason. Ők olyanok nekem mintha a nagybátyáim lennének.
-Csak akkor engedlek el ha megígéred, hogy minimum félévente eljössz meglátogatni.

-Úgy lesz.

-Jól van.-elengedem.

-Nah most hogy ezt megbeszéltétek...-odasétálok Edwardhoz és konkrétan rálököm egy székre.-Te most leülsz a seggedre mert még nem gyógyultak be a sebeid.

-Jó jó doktorúr. De a gyúgyulást elősegíti egy pohár whisky. Meg egy szál cigi.

-Jah, meg ha rád fekszik egy sárkány az is. Vagy ha megesz.

-Andy elemében van.- általában Andy az aki meghunyászkodik Edwardtól de, most valahogy mintha tényleg kicsit parancsolós lenne. Mi van itt?

-Gyere te kis doki, hagyjuk őket. Ez az ő dolguk innentől.- ölelem meg Andyt.

-Jó jó.-bevallom kicsit fáradt vagyok, ilyenkor néha előfordul, hogy kicsit főnökösebb leszek.

-Lehet jobbat tenne egy alvás nem gondolod?

-De, jól esne.-úgy érzem, hogy most igazából így a kezeiben el tudnék aludni.

Felkapom Andyt és elviszem a szobánkba.
-Szeretnéd, hogy maradjak, vagy inkább egyedül lennél?-

-Maradj.-bújok hozzá. Annyira szeretem, megnyugtató a jelenléte.

Andy 5 perc múlva már a vállamon szuszogott és kezdtem érezni, hogy engem is elnyom az álom.