Sikoly.....

Már megint meghalt az előző adag kis nyafogó. Mint a szörnyek vezetőjének kötelességem gondoskodni a szórakozásról, anélkül ezeket a lényeket nem is lehetne kordában tartani...csak azok a kis piszkok mindig túl gyorsan kikészülnek...vagy halálra rémülnek, vagy a sok nyomasztásba belehalnak, vagy egyszerűen kinyírják egymást és magukat. Na mindegy vissza a tárgyra: ilyenkor több száz kölyköt rabolunk el, ez amolyan "munka" számunkra. Én a parkban szeretek vadászni, ott a legkönnyebb. A kis pisisek úgy befosnak, hogy el se futnak.
Le is ülök egy kicsit eldugottabb padra, várni, hogy valaki erre sétáljon.

Végre vége a sulinak. Mint mindig megvártam a tesómat és az unokatesóimat. Mondjuk azt sajnálom, hogy egyedüli lány vagyok. MOndjuk jól kijövök velük de akkor is örülnék még egynek.
-Olyan uncsi volt a suli megint...

-Mennyünk a parka bújócskázni.-

Ki lesz a hunyó?

-Legyen Luce. Ha már ő a kakukktojás.-vigyorgok.

-Kösz...-morcogok.-De jól van. Akit elsőnek megtalálok az csinálja meg egy hétig a házimat.-vigyorgok.

-Úgyse találsz meg!-

-Majd meglátjuk. Jó orrom van.-Futok oda egy fához és a fa felé fordulok.
-Egy.....kettő...-számolok.

Elkezdtünk mindhárman teljesen másfele rohanni, valami jó búvóhely után. Igazából sokszor nem is a búvóhely, hanem csak hogy minél messzebb legyen. Egy idő után mikor úgy érzem megállok egy odúnál, oda bemászok, hátha van valami élőlény is bent, akkor kicsit elnyomja a szagom. Ez mélyebbnek bizonyul, mint hittem... kíváncsiságból elindulok. Már rég a föld alatt járok, mikor két piros szemmel találom szembe magam. -Ne kérlek ne...- sikítok és próbálok elfutni, de nem tudok. Egy utolsó sikoly hagyja el a számat végül elsötétül minden.

Gyerekeket érzek a környékemen. Érzem az örömüket. Undorító. Egy kis vérfarkas bemászott egy sötét helyre. Számomra ez tökéletes. Csendben felállok és elindulok utána.
Hát ez szórakoztató volt. Gondolom magamban, miközben már vissza is tértem a padomhoz.

Van egy jó hely ahol szerintem jól el lehetne bújni ott. Van pár szikla egymás mellett és köztük van egy jó kis lyuk. Fel is ászok a sziklákra de mikor lenézek a lyukba hirtelen Noah-t láttam ott.
-Ne máááár, ide én akartam...

-Megelőztelek lassú csiga...keress más helyet.-

-Megvagytok. Vesztettetek.- veszem fel Luce sebzett képmását.

-Luce...?-elállt még a lélegzetem is szinte. Könnyek fakadtak a szemből és amint hátrébb léptem pár lépést összegörnyedtem a földre és sikítottam.

Nem tudom felfogni amit láttam. A következő pillanatban lerogytam. Aztán nem tudom mi történt.

-Már csak a kis csaj kell...ezek után gyerekjáték lesz. Tuti hallotta a sikolyt, szóval csak várnom kell míg ideér.-

Hallottam sikításokat, MIntha Noah és Dan lennének. Abbahagyom a számolást és elkezdek feléjük futni.
-Dan! Noah!-keresem őket.

-Szia kicsim!- veszem fel az apja legyengült képét

Egy pillanatra ledöbbenek.
-Ne.......apa.....-kezdek sírni.

Vadászatom során estig már meg se tudtam számolni mennyi gyereket szedtem össze. Holnap lesz a nagy számlálás, addig ketrecekbe rakjuk őket.

-Én megyek megkeresem őket, ilyenkor már itthon szoktak mindig lenni, mert éhesek...- nézek rá az órára.

-Én is megyek. Nagyon rossz érzésem van...

-Sehol nincsenek. - Érünk vissza tök idegesen.

-Nincsenek sehol. Egy szörny szagán kívül mást nem találtunk. Szóval az Pokol vagy a Szörnyek területe jöhet szóba.

-Akkor látogassuk meg Lucifert...de a szörnyekkel szemben esélytelenek vagyunk.-