Sikoly.....

-Ha nála vannak én esküszöm darabokra tépem..-indulok ki.

-Segítek...de minek kellenének neki gyerekek...a szörnyeknek viszont annál könnyebb áldozatok-

-Nem zárnám ki...Ki tudja milyen beteges ez a nyomorék.-el is érünk közben a kapuhoz.

Edwardal egyszerre rontunk be. -Hol vannak? Mit csináltál velük te vadállat?- ordítjuk le Lucifert

Épp jól éreztem magam az egyik kis háziallatommal mikor hírtelen berontott ez a két barom. MIt képzelnek?!
-Sajnálom drága később befejezzük.-Súgom a fülébe és leszállítom magamról én meg elrakom a "dolgaimat".
-Nos akkor.- gyújtok rá.-Földre.-fordulok feléjük akik nyilván valóan az erőm miatt térdelnek is.
-Nem tudjátok a helyeteket?!-mordulok rájuk.

Nem lesznek itt....Picsába...
Legszívesebben leszarnám amit mond, és elsétálnék de nm megy, felállni sem tudok.
-Nincsenek nálad, szóval lényegtelen.

-Vagy úgy. Akkor játszunk.-sétálok vissza a trónomhoz.- Mondjátok meg, hogy miért ez a nagy felhajtás? HOgy miért kellett megszakítanom az egyik kedvenc időtöltésemet. Addig nem mozdultok innen sehova amíg nem válaszoltok. Sőt két percet adok. Utána a drágáim azt tesznek veletek amit akarnak. Szóval hajrá.

-Eltűntek a gyerekeink. Szörnyszagot éreztünk. Szörnyek két helyen vannak...a másik helyre be se jutnánk.-

-Ooooh merész dolog lenne belépni a szörnyekhez. Nektek öngyilkosság. Hallottam már róluk. Imádnak gyerekeket rabolni. Szórakoztatja őket a sok bőgőmasina. Még a vezetőjük is beteesen rajong értük.-szüntetem meg az erőmet.
-Takarodjatok!

-Hát ennél még Luciferrel is jobban jártunk volna... Viszont kell segítség. Nagy segítség. Ott esélytelenek vagyunk magunkban.-

-Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de most Rose és Nat tudna a legtöbb erősítést szerezni. Ha rávenné Rose az angyalokat mondjuk, NAt meg Jason-t. Egész jól állnánk.

-Igen...ez az egy esélyünk.-

Edwardék nem jártak sok sikerrel, vagyis lényegében nem sokra. Ezért megyek most Benjaminhoz, ő tudna segíteni. Szerencsére a szokásos helyén meg is találom. Szerencse mert rohantam, ahogy tudtam.
-BEnjamin! Segítened kell.

-Mi van megint?- már ismerős ez a hang

-MOst nem vezetőként jöttem hozzád, hanem mint anya. Kérlek, a fiaimat elrabolták a Szörnyek...segíts kihozni őket...kérlek.

-És mi bizonyítja, hogy a szörnyek voltak?-

-A bátyám érezte a szagukat. Csak ők lehettek..

-Nem tudok addig mit kezdeni vele, míg semmi nyom nincs, mert nem tudom a világ összes szörnyét egyenként megnézni.-

Éreztem, hogy a szemeim kezdenek nedvesedni. Mintha nem is akarna semmit sem tenni. MI meg tényleg kevesek vagyunk.
Nem mondtam semmit, Vettem egy nagy levegőt és elfutottam. Egészen haza és remélem, hogy Nat sikerrel jár.

-Ha nincs nyom felesleges megjárni azt a kört újra megjárni. Nekünk kell intézkedni.-

-Igen. Eddig mindig sikerült, most is menni fog. Haza hozzuk őket és lehetőleg egymást is.

-Igen.-