Pokoli hangulat

Visszatért az élet közénk. Sikolyok százai zengik be környékünket. Milyen kellemes zene fülemnek. Mumusaink vidám vihogása hallható mindenhol. ez most egy egész jó zsákmány volt. Majdnem a kétszerese az előző adagnak és még senki sem halt meg...már azok közül, akik ideértek.

Próbálunk csendben haladni lehetőleg úgy, hogy ne vegyenek észre minket. Szerencsére itt már érzem a gyerekek szagát. Habár sok keveredik még itt de érzem őket.
Azt az épületet el is értük és hát mit ne mondjak, nagy felhajtás van itt.
-Van egy tervem.-súgom a többieknek.

-Hallgatunk.-

-Tekintve, hogy esélytelen, hogy bejussunk ki kéne csalni őket. Úgy több esélyünk lenne. Ha közel tudtok kerülni hozzájuk akkor már nyert ügyünk van. Elteleportáltok és kész.

-Ki a csali?-

-Azt bízd rám.

-Oké-

-Akkor reméljük egyben haza érünk.-állok fel és besétálok a "kaszinó" szerű helyre és fütyülök egy óriásit, addig amíg az összes tekintet rám nem figyel.
-Figyu srácok az a helyzet, hogy asszem kinyírtam egy párat közületek. És fel kéne takarítani. Eléggé szarul néznek ki. Jaaaa meg elengedtem egy adag kölyköt haza. Gondoltam így jobb lesz a buli.-Néma csend volt és éreztem azokat a szúrós tekinteteket.-Na jóóóóóóóóóóóó, akkor azt hiszem nekem mennem kéne...-lépek két lépést lassan hátra aztán megfordulok és elkezdek futni és hát néhol hol előttem hol mellettem jelenik meg egy egy ilyen mumus. Nem egyszerű kikerülni őket de húznom kell az időt.

Percek alatt elkaptuk látogatónkat. Sejtettem, hogy csak figyelem elterelés, de elég hamar visszaértünk, hogy a többi látogatót is időben elkapjuk.

-Legalább azt tudjuk ki a góré.....Nem mintha számítana. Ereszd el a gyerekeinket!-mondtam szinte parancsként neki.

Csak egy kacaj hagyja el a számat. -Nem hiszem, hogy vagy olyan helyzetben, hogy fenyegetőzz-

-Nem érdekel mit hiszel. Retkes cafatokra foglak tépni ha nem adod őket oda most.

-Mit szóltok, még ő követelőzik. Úgyse próbáltuk még ki a játékunkat felnőtteken...játszatok szörnyek velük, hadd tudják meg, hogy itt egy szavuk se lehet.-

Ez aztán a kutyaszorító.
-Hm a kis hölgy nem mer egyedül játszadozni? Szép kis vezető. Nagyon félelmetes...

-Tudni kell szórakozni.- vigyorgok gonoszan

-Csak hajrá.

-Elég!-szólok közbe.-A gyerekeket most elvisszük. Nem hinném, hogy tudod ki vagyok, de jobban jársz ha most átadod őket minket pedig elengedsz.

-Őszintén nem érdekel, valami vezető vagy. Tudod itt már nem egy nagy nevű lény tűnt el és őszintén, ha valaki kereste is az is eltűnt, így egy idő után már senki után nem jött senki.-

-Én nem leszek ilyen, majd megtudod. Nem félek tőletek, pláne nem ha a gyerekeimről van szó.

Erre csak egy kacajjal válaszoltam, majd hátat fordítottam. -Tiétek, a kiscsaj maradjon utoljára, hadd nézze végig!-

Na jó, azért utánajárok, hogy miről is van szó... Túl sok gyermekről van szó, ezt nem hagyhatom, ha igaz és már volt példa rá a múltban szóval elképzelhető.
Hujjuj, hujjujuj, itt bajok vannak...
-Gyere Matthew, dolgunk van! Hívom hű segítőmet.-

-Megint rendet kell tenni?

-Valahogy úgy, csak s szörnyekkel könnyebb dolgunk van mint démonokkal szemben.-

-Hajaj. Remélem útközben beavatsz a részletekbe.

-Lényegében van pár hülye, akik egyedül, pontosan 4-en megpróbáltak megmenteni több száz gyereket a szörnyek világából. Köztük van a vérfarkasok vezetője is. Mi a gyerekek miatt megyünk első sorban, de nem lenne baj. ha az öngyilkosok is kijutnának.