Egy pokoli séta

Végre újra itthon. Igaz nem vagyok démon, vagyis de félig az vagyok de a pokol az én helyem. Pláne, hogy egy rettentően formás kis kastély vár engem.
Ideje belevágni pár ördögi dologba. Embereim vannak hozzá, igaz eleinte az én leghűségesebb kis társam jött csak velem, de ő felér egy hadsereggel. Habár most őt is elküldtem, had mérje fel a terepet. Én addig járok egyet a csodás kis pokolban.

Hmm a pokol... Démon vagyok, de bevallom nem sokat jártam még erre, de tetszik. Annyira elbambultam menet közben, hogy beleütköztem valakibe.
-Oh, bocs- hadartam el és már indultam is tovább.

Na úgy tűnik kapás van.
-Ugyan. Tudok segíteni neked? -állítom meg.-Elég elveszettnek tűnsz.

-Nem igazán köszi. Még én se tudom igazán, hogy mit keresek.- fordulok meg mosolyogva. Így elnézve ez a srác szimpinek tűnik, de hét kitudja ki lehet.

-Oh pedig szívesen segítenék egy ilyen gyönyörűségnek.- Ejtek el egy perverz mosolyt.- Esetleg mit szólsz egy körbevezetéshez?

Egy kicsit elpirultam. Nem gondoltam volna, hogy itt akárki is észrevenne.
-Azt megköszönöm.- Mondtam egy mosoly kíséretében.

-Ugyan, én köszönöm a csinos hölgy társaságát. -megfogom a kezét kézen csókolom majd elindulunk, hogy körbevezessem. -Elárulod a neved szépség? vagy becézgesselek még?

-Nekem tökéletes így.- mondtam kis nevetés kíséretében.
-Előbb mond meg te.- néztem rá

-Dominick vagyok. De hívj csak a hercegednek.-mosolygok.

-A Dominick jobban tetszik, hercegem.- mondom nevetve

-Ahogy szeretnéd. Most pedig te következel démonkám. Mi a te gyönyörű neved?

-Kim.-

-Hm tényleg gyönyörű név. És mond csak mit csinálsz erre? csak így egyedül?

-Hát ez elég hosszú story.-

-Hát nekem végtelen időm van, ahogy neked is. Annyira meg csak nem hosszú.

-Na jó, szóval az úgy volt, hogy egész életemben arra törekedtem, hogy nyugodtan telhessenek napjaim. Ami mind össze is jött. Felépítettem egy mindenki számára tökéletes életet barátokkal, egy fiúval, jó munkahellyel, saját házzal...na szóval mindenem megvolt. Csakhogy ebbe beleuntam és a tökéletes élet nekem közel se volt tökéletes. Így elindultam, hogy olyat ismerjek meg, ami illik a démoni vágyaimba....és hát most itt tartok. Na és téged mi szél fújt erre?

-Oh hát én itt lakom születésem óta, annyi különbséggel, hogy kb 15 éve itt hagytam ezt a helyet. Aztán most visszatértem. Kicsit a saját képemre akarom formálni a helyet. Nem tetszenek a mostani szabályok. Noh meg a szüleimet is egy életre elintézem.

-Akkor elég hasonló cipőben járunk. Mindketten valami újra vágyunk mások korlátaiból kiszabadulva.-

-Így igaz. De nekem van itt egy egész szép kis kastélyom. Mit szólnál ha megosztanám veled?

-Hát legalább lesz hol aludjak. Az alaptervben egy lepukkant motel szoba szerepelt, de talán a kastély is megteszi.- mondtam nevetve

-Oh biztos vagyok, hogy tetszeni fog. Pont egy ilyen hercegnőre várt.-mosolygok.

-Köszönöm hercegem.- mondtam úrinőt tettetve

-Akkor hát meg is mutatom.-Azzal felkaptam és el is vittem a "kis kastélyhoz".
Lerakom a kapu elé amit ki is nyitok neki.
-Csak utánad kedves.

-Wow, ezek után kételkedem benne, hogy csak a beceneved herceg.- mondtam tátott szájjal körülnézve. Az alvilág hercege...hmmm...

Kacagok egyet. 
-Hát ki tudja kedves? Talán.