Séta egy áldozattal

Vasárnap délután van, éppen most ebédeltem és úgy döntöttem, hogy lemegyek a parkba egy kicsit sétálgatni. Szokás szerint ilyenkor még elég üres a park, ugyanis a legtöbben délutáni pihenőt tartanak. Én ezt szeretem...na meg az éjszakákat, mikor a park egészen elhagyatott és akár még vadászni is lehet vagy csak ilyesztgetni az arra tévedőket.
Viszont most van valaki itt rajtam kívül... Hallom a lépteit a fák közül. Egy szép kék hajú lányt pillantok meg, ahogy a fák között járkál. De vérfarkas... Csak nekem lehet ilyen pechem...gondolom magamban.

Otthagytam a bárt, hogy sétálgassak kicsit. Igen, tudom. Nem a legbiztonságosabb egyedül, de szeretek itt lenni. Csendes és kellemes. Habár ahogy érzem nem vagyok egyedül...Nem biztos, hogy ez jót vagy rosszat jelent-e. Mindenesetre vigyáznom kell, a szagát érzem, de nehéz meghatároznom, hogy pontosan merre lehet.

Látom, hogy szaglászik... Mostmár tudja, hogy itt vagyok. Szép lány...kár lenne érte, de teljesen szalasszam el? De még az is lehet, hogy ha nem akarom megtámadni ő támad meg engem...kitudja milyen érős. De ha most elszalasztom, akkor elengedem az egyetlen szép lányt, aki tényleg bejön.
Úgy elgondolkoztam, hogy észre se vettem, hogy közben meglátott.

A szagának köszönhetően sikerült megtalálni, hogy merre van, és meg s láttam.
Nagyon helyes...és a stílusa is nagyon laza. Miket beszélek? Hisz ő egy vámpír.
Elpirulva kicsit távolabb sétálok. Nem szabad vámpírokról fantáziálni még ha ilyen jól is néznek ki.
Leülök a fűbe, hátamat nekidöntve egy fának. Élvezem a kis szellőt ami fújdogál. Közben meg próbálok nem rá koncentrálni.

Odamenjek hozza?... Vagy ne? Az előbb kicsit elpirult, de mást nem látok itt... Néztem körbe. Najo... Összeszedem magam és odamegyek...elindultam nagyon határozott léptekkel, de kicsit tartva a helyzettől. Mikor közelebb értem felnézett rám és láttam, hogy kicsit védekezőbb testhelyzetett vesz fel.
-Szia, James vagyok! Ne aggódj nemrég ettem, nem vagyok éhes-
Vigyorodtam el és reméltem h érti a humoromat.

-Hát ez nem hangzott túl biztatóan ugye tudod? 
Röhögök.
Nem tűnik veszélyesnek. Habár lehet ezért veszélyes, ki tudja?
-Rose vagyok.

-Lenne kedved sétálni?-
Kérdeztem meg kissé bizonytalanul.

-Persze.
Mosolygok. Lehet rosszul döntök most ezzel, de megéri a kockázatot.

-Hogy hogy ilyenkor itt vagy? Nem szokott lenni senki és nem is biztonságos egyedül.-

-Szeretek kint sétálni. Gondolkozni, és élvezni a kinti levegőt.

-Ezt napközben is megteheted, mikor nem vadászni indul a legtöbb lény-
Mondtam nevetve.
-Feltéve, hogy te éppen nem zsákmányszerző úton vagy-

-Ha vadásznék akkor farkasként tenném, és valószínűleg már nem élnél.
Mosolygok.

-Ebben igazad van. Bár abban nem vagyok biztos, hogy én lennék halott.-
Mosolyogtam vissza

-Én nem így gondolom.
Mosolygok, lehet rossz emberrel kekeckedem, de muszáj.

-Kideríthetjük, végül is egy repeta elférne, bár kár lenne érted-
Vigyorogtam vissza.

-Hang vagy.

-Ne legyél abban olyan biztos-
Löktem neki egy fának, fogtam le a kezeit és magasodtam felé a fogaimat megvillantva.

Eléggé meglepődök és zavarba jövök. Nem hittem, hogy ilyet fog csinálni..Olyan zavarba ejtő így...
Megpróbálom kiszabadítani a kezeimet.

Látom, hogy zavarba jött, ezért mégnagyobb vigyorra húzódik a szám és közelebb hajolok a nyakához.
-Hmm lehet finom lennél-
Mondom miközben azon agyalok, hogy megcsókoljam e.
-De eszemben sincs bántani-
Lépek gyorsan messzebb tőle, nehogy tényleg harc legyen a vége.

Nem is tudom mit kéne mondanom vagy tennem. Olyan zavarba jöttem...Nem vagyok ehhez hozzá szokva. Pláne, hogy ilyen közel volt....Tök vörös lehetek most.
Lehajtom fejem, hogy ne látszódjon a vörösségem.

-Egy kicsit vérszínű lettél-
Néztem rá nevetve, tudatában annak, hogy mostmár biztos miattam van.

-Nem ér így letámadni...
Valójában élveztem, nagyon zavarba jöttem,de nem féltem.

-Nem ellenkeztél túlságosan ellene, de nyugodtan szólj, ha nem tetszett-
Néztem rá vigyorogva.

-Nem mondtam, hogy nem tetszett..

-Akkor nekem szabad ilyet?-
Kérdeztem kekeckedve.