Aggodalmakkal teli nap..

-Mi legyen?- nézek rá -Tudjuk kikkel állunk szembe legalábbis nagyjából, de azt nem, hogy mit csinálnak Luceval, ha mi bárkit is megölünk.-

-Akkor nem öljük meg.-nézek a kölykökre.-HOzzátok haza azt a gyereket. James.-nézek rá. a nyomok itt eltűnnek, de te most menj el Rose-ért. Én elmegyek Natasáért. Szedjünk össze mindenkit akit lehet minél hamarabb.

-Rendben...- Indulunk el a suli felé a szagnyomon.

-Hozom.-

Miután meggyógyultam elsétáltam egy helyre ahol senki sem szokott mászkálni oktalanul. Rágyújtok és most csak várok.

A sulitól tovább vezettek a nyomok és megláttuk Jaket.-

-Tudtam, hogy előbb utóbb vissza jöttök. De nem megyek veletek. Ti fogtok velem jönni.

Erre csak morgással válaszoltam.-

-Ha jót akartok a húgotoknak akkor nem csináltok semmi hülyeséget.-jelenik meg mögöttük három emberem egy egy bilinccsel.
-Hátra a kezeket.

Na sok értelme volt megkeresni... Ha ezt túléljük Luce nem randizik többet olyan sráccal akiről rossz a megérzésem, mert én fogom kinyírni...

Nem volt más választásuk. Odasétálok hozzájuk és megállok Daniel előtt és izomból gyomron vágom, bele is egyik.
-Jót fogunk szórakozni.

-Csak egyszer vedd le rólam a kibaszott bilincset és majd meglátjuk ki fog szórakozni.

-Majd meglátjuk.-töröm el a nyakát, majd a másik kettőnek is. Ideiglenesen elég ha meghalnak. El is vittük őket.

Mindenkit hazza hoztunk de Dylanek sehol....picsába és én küldtem el őket..

-Elkapták a srácokat is...- tuti sokan vannak

-Faszomat...-amint ezt kimondtam egy kisebb köhögő roham jött rám.
Biztos csak a cigi sokat szívtam mostanaig5

-Hé, azért bele ne fulladj abba a cigibe te marha.

-Mi legyen?-

-Jó kérdés...
Kezd el csörögni a telefonom. Nagynehezen előveszem és nem volt meglepetés ki hív. DOminick. Egyből felveszem.

-Hamar felvetted...Csak nem vártál rám, drága fivérem?

-Ne húzz fel Dominick, Hol vannak?-mordulok rá. olyabb köhögés roham tőr rám. MI a fene van már.

-Oooh. Ilyen állapotban? Ne aggódj még nem esett bajuk. De ha jót akartok magatoknak...tudom, hogy van egy pár bilincsetek nektek is. Rakjátok fel magatokra, mindenkire és menjetek szépen az embereimmel. Ha nem csúnya dolgokat fogok csinálni a pici lányoddal.-röhögök.

-Ch...-nem mintha sok választásunk lenne...Ránézek a többiekre, úgy is hallanak mindent.

-NIncs mit tennünk...-felcsatoltuk magunkra a bilincseket és ahogy vártuk abban a pillanatban meg is jelent pár ember. Bekötötték a szemünket és elvittek minket. Ki tudja hova.
AMikor már vagy 30 perce menünk éreztük, hogy leláncolnak minket és akkor levették a szemfedőt is. Cellák, remek.
KÖrbenéztem meg is láttam a gyerekeket. Legalább még egyben vannak...