Egy új kezdet...

-Az egyetlen baj a hóval, hogy nagyon nehéz eltüntetni a vérnyomokat... - Nézek erősen célozva Lucera....fura ma.

-Jah de a hullákat el lehet hamar tüntetni.-nézek rájuk.

-Ha még igaz lenne-

-Az. Nah de lépek. -el is indultam.

Luce elment mi meg hazamentünk. Mire hazaértünk már kész hóvihar volt. KOnkréta olyan szél volt. Örülök hogy hazaértünk.

Hamar odaértem Lucifer kastélyához. Itt is áll a hó. Nah jó ez egyre furcsább. Itt általában majd meg lehet főni. Még a föld is meg van repedezve itt és minden vörös kb mint a láva. Érdekes.
Besétálok hozzá.
-Gondolom ezt nem te csinálod...mit tudsz?

-Drágám...mindig csak faggatózol...egyszer már nekem is járna egy kis nyugalom és valami kárpótlás.-termek közel előtte. Átkarolom a csípőjét és közelebb húzom.

-Szóval nem tudsz semmit...értem. De nem kapsz semmit.

-Oh elveszem én amit akarok remélem tudod.-hajolok a nyakához.-Bármit..-harapok bele és egy kicsit szívok a véréből.-Hmmm még mindig isteni...-nyalom le a számról a vért.

SÓhajtok.
-Ha elég volt akkor mennék. Haza akarok érni még mielőtt méteres havak lesznek.

-Miért sietsz? Úgy is már óriási vihar van. Itt maradhatsz. Elszórakoztatlak.-jelenik meg arcomon egy perverz mosoly.

-Köszi kihagyom. Majd talán máskor.-bújok ki a kezei közül.-Nah pápá perverzke.-indulok ki.

Kacagok egyet.
-Szavadon foglak kedvesem. Légy óvatos odakint.

AMint kiléptem végigfutott rajtam a hideg. Sokkal nagyobb szél van. Alig látni előre pár méterre. Ráadásul nem tudom miért de fázom. Se farkasként se démonként nem szabadna hogy fázzak. De megoldom. Gondoltam legalábbis.
Tüzet akartam létrehozni a tenyeremben, hogy melegen tartson, de amint egy ki láng lett volna ráesett egy hópihe és az egészet kioltotta. Ez nem sima hó. Ez el van varázsolva...Pech. Akkor ideje valahogy hazatalálnom.
Összekulcsoltam a karjaimat és elindultam kb a jó irányba. Se szagok se látás...nincs sok tájékozódási pont. Nah mindegy.
Nem tudom mennyi ideje bolyongok már, de már sötét van. Teljesen átfagytam és fáradt vagyok. A szemeim is kezdenek lecsukódni...

Időben érkeztem. Luce már kezdett teljesen kimerülni. ELőtte teremtem és gyorsan elkaptam mielőtt a hóba hullik.
-Tarts ki egy kicsit. MÁr közel vagyunk.-vettem a kezeimbe és elindultam vele a házukhoz. Nem mondom, hogy nem  fázom de most ki kell bírnom.
Egy kis bolyongás után megláttam a házat. Odasétáltam és habár talán hülye ötlet volt de habozás nélkül berúgtam az ajtót és besétáltam Luce-el a karomban.

Éppen lent kajáltam mikor az ajtóban Jake jelent meg kezében Luceval. Őszintén akármennyire nem bírom a srácot valószínűleg nélküle Luce nem marad életben. -Gyere hozd a kandallóra.- Teritek oda egy puha, meleg pokrócot. Anyáék szerencsére nincsenek itthon a fiúk meg fent vannak a szobában. -Mi történt?-

-Gyere.- nézek Danielre

Nem szóltam semmit csak követtem Noah-t.

Épp az állt ott akire számítottam. -Mi a?- torpanok meg a fagyott Luce látványára

-Lucifertől jött. Nem tudott tüzet csinálni így a nagy viharban sokat bolyongott.

-Kösz.- nézek Jakera -Azt nem akarom tudni, hogy te hogy találtam meg a házat, mikor ő se találta, de megmentetted.-

-Már közel volt. Én meg mindig errefelé vagyok általában....mindig figyeltem rá...

Figyeli őt... cövekel bele a fejembe a gondolat. Na mindegy ezzel majd később. -Nem tudott tüzet csinálni a hóban...-

-Úgy tűnik, hogy a vámpírok sem, gondolom a démonok sem...

-Fiúk próbáljátok ki légyszi...- Én nem akarom megmutatni, hogy nekem kedvez...erőben éreztem magam hazafele. Annyira azért nem bízom Jakeben.