Egy óriási hiba

Eltelt másfél hét már....nem kell mondanom, hogy minden napom úgy telt mint az első. Fizikailag már teljesen kivagyok, és nem mondom azt hogy lelkileg nem kezdek elfáradni. Nem tudom meddig bírom még...
A mai nap elég fura...már egy óra van és meg egyik se jött be. Túl nagy a csend ma..
Csinálnom kéne valamit, valahogy elérni Luciferéket vagy nem tudom. Borzaszó a várakozás és ez a semmit tevés. A tehetetlenség...
Megkordult a gyomrom. Tényleg nem ettem semmit amióta itt vagyok... Na jó.
Felöltözöm. Kivételesen a farmeromat veszem fel ami megmenekült meg egy felsőt. Ahogy igazítom a nadrágom megérzek valamit a zsebében. Valami picit ami szúr.
Beletúrok a zsebembe és kiveszem. Egy telefon kártya. Nem tudom, hogy hogyan és miért került bele de ez azt hiszem hasznomra lehet majd. Viszont a telefonomat elvették...meg kell keresnem..
Na jó...odalépek az ajtóhoz és nagy lélegzetvétel után lassan kinyitom, és körbe kukucskálok. Sehol senki. Finoman elindulok, halkan kis léptekkel. (Nem mintha menne gyorsabban, ugye bár nem kíméltek).
Szag után menve elértem egy szobához. Belzebub szaga árad belőle. Nem túl töményen és mozgást sem hallok így valószínűleg nincs itt. Az ajtó be van zárva de fél perc alatt feltöröm és beosonok magam után becsukva az ajtót. Egy óriási szobába érek. Egy óriási íróasztal van a szoba közepén, egyik oldalt egy kanapé egy kis nappaliként szolgálva, a másik oldalon pedig egy háló és egy ajtó, ami gondolom a fürdőt rejti.
-Na hajrá.-állok neki kutakodni. Nem kellett sokat turkálnom ahhoz, hogy az asztalban találjak egy zárt fiókot. Egyből feltörtem és megtaláltam a telefonom. Remek. Gyorsan szétkaptam és beleraktam a kártyát.
Csak kapcsolj be. Kapcsolj már be...faszom. biztos lemerült.
Elkezdtem kutatni egy töltőt és szerencsére találtam is. Feldugtam töltőre és most várok, közben egyfolytában próbálom bekapcsolni.

Épp csak hazaértünk és amint beléptünk érezhető volt, hogy valami nem stimmel. Ejnye, ez a lány sosem tanulja meg a leckét. Úgy tűnik Othran és Oliver nem elég hatékonyak a nevelésében.
A szobámba megyek és megláttom a kislányt a szoba sarkában, kezében a telefonjával. Háttal áll nekem.
-Ejnye. Ezzel hálálod meg a szeretetteljes vendéglátást kicsilány?

Amint meghallottam a hangját lefagytam. Kirázott a hideg. Ebből jó nem sülhet ki.
Nyeltem egy nagyot.
-Én csak.....-nem hiszem hogy érdemes bármit mondanom.

-Te csak? Kíváncsi vagyok mivel akarsz álltatni.-sétálok oda egy vigyorral a számon.-Ezt most elveszem.-veszem ki a kezéből a telefont.-És most..-fordítom magam felé.-..fuss! Rohanj és ha megtalálnak azt ajánlom nagyon könyörögj nekik. Úgy is nagyon éhesek.-vágom meg egy kicsit a nyakát, csak hogy vérezzen.-Futás kicsilány.-vigyorodom el. othran és Olivér úgy hiszem élvezni fogja a fogócskát. Nate nem fog becsatlakozni, de ha véletlen belefut, nem adok sok esélyt a lánynak.

-Nem játszom a kedvedért...

Elröhögöm magam.
-De fogsz, én tízszer rosszabb dolgokat fogod tenni veled ha nem fogadsz szót.-eresztem egy kicsit ki az erőmet. Beleremeg a föld, arcom pedig szörnyé alakul.-Fuss kicsilány!-mordulok rá eltorzult hangon.

Nyelek egyet és inkább futni kezdek, már amennyire megy. nem mintha lenne hová futnom, pláne, hogy szerintem a szobámig nem nagyon találnék vissza.

-A krva életbe is....- morgok, mikor belémrohan a barmok játékszere. -Ha életben akarsz maradni messziről kerülj meg.- Lököm el magamtól úgy, hogy métereket repül, földet ér és vér folyik a fejéből.
-Ha nem akarjátok, hogy kinyírjam a játszóteretekből hagyjatok ki.- morgok a belépő testvéreimre

-Senki nem kérte, hogy szállj be.-morgok rá.

Fenébe..megszédültem.
Amíg egymást marják talpra tápászkodom és habár forog a világ megpróbálok elosonni.

-Ne aggódj eszembe sincsen a tiétekkel egy helyre rakni...- fintorodom el

-Még jó.-ragadom meg a csaj karját mielőtt ellógna.-Valószínűleg tőled amúgy sem sikítozna.-vigyorodom el.

-Egyáltalán nem bánom ha inkább kussol... alacsony minőségű kurva hangja nem cseng.-

-Engem nem érdekel a minőség csak az, hogy még mindig nem vagyok benne.- fogom meg a haját és rángatom el

-Jogos.-megyek utánuk.

-3 napot kaptok még. Ha nem nevelitek meg utána én fogom.-megyek le már az az eredeti arcomban. Ők pedig távoztak is.
-Meg kell mondanom, nem csalódtam.

-Miben?-

-A lányban. Van mersze és valójában meglepődtem hogy eddig bírja még.

Csak elfintorodtam

-Tudom, tudom, nem kedvedre való. De terveim vannak vele, szóval ideje lenne már ha betörnék. Ha nem sikerül marad az agymosás.

-Nem lesznek rá képesek. Az ilyeneket a fizikai bántalmazás nem viszi el. Ezek meg hülyék, ahhoz, hogy erre rájöjjenek.-

-Van akit meg lehet törni így is. És nem állítanám azt, hogy nem kezd valamennyit hatni. Habár néha a kisugárzás többet ér. Tőled például kimondottan retteg.

-Olyantól fél, akinek esze van, mert a többi nem használ... azért Luciferékkel edződött. Bármennyire is lebecsülöd őket.-

-Volt már dolgom velük így van mire fel. És akkor olyan voltam mint a testvéreid. Nem igazán érdekelt a logikai része a dolgoknak. Erővel oldottam meg mindent. Ezt hozta a vesztemet is. De most már több tervem is van. Volt pár éven ezen azon agyalni míg elvoltam zárva.

-Vajon ők mennyit erősödtek?-