Mi is megtesszük amit tudunk

-jep.-

Felhívam Ahri-t. Igen szerencsére tudom a számát. Ő ugye tud teremteni lényeket. ÉS tud sárkányt is, és Benjamin tanítása miatt már több ideig is fent tudja tartani.
Kellett pár perc mire megbeszéltem vele, arról eg le, hogy ő idejöjjön. Ha Belzebub elkapná Benjaminnak kb sakk matt lenne.
-Öt perc múlva jön a sárkányunk.-adom vissza a telefont.

-Ez jól hangzott.-

Kira és én felszálltunk a motorra és vártuk a megelelő pillanatot. Amint megláttuk a sárkányt padlógázt nyomtam. Muszáj odaérnünk különben nem lesz jó a helyzet.

-Hogy tovább?-

-Most?-állok meg a nappali közepén.- Öngyilkos kísérlet.-szállok le, egy pillanatra megrogyva.-Az összes barbárfarkas itt vana pincében.

-És mi értük jöttünk?- ...

-Igen.-vigyorgok.-nézd...-veszem komolyra.-...ha így folytatódik tovább a dolog mindenki kimerül, mire ők akcióba lendülnek. szerintem alapból ez volt belzebub terve. De ha rá tudjuk venni őket, hogy mellettünk harcoljanak akkor fordulhat a dolog.

-Ha nem akkor elég csúnyán meghalunk. Egyébként szerintem Belzebub csak játszik de másképp esélyünk sem lett volna.-

-Hm jó gondolat.-vigyorodom el Belzebub trónjához sétálva.-És hogy tervezitek? Miért állnánk mellétek?

-Na mondjuk ez engem is érdekelne.-

Egy pillanatig még egymásra figyeltünk aztán megfordultam.
-Mert Belzebub mellett nem kaphatjátok meg a szabadságotokat.

-De ha te megadod, nem garantálja, hogy ne öljön meg minket is.? Amúgy ha már itt tartunk te hogy jöttél ki a kelepcéből?-

Elvigyorodom.
-Mi nem voltunk sose bezárva, csak volt egy szabály, miszerint csak az Alfa jöhet elő. És volt egy parancs is, miszerint a kis szukát elve de el kell fogni.

Nem lpődöm meg, hogy csak ennyi volt a feltétel...csak ne öljenek meg...
-Szabadságot adunk cserébe a segítségükért. Ebben semmi több nincs...-ez az igazság.- De az biztos, hogy ha Belzebub megöli a lovasokat és Lucifert, meg Benjamint, a legnagyobb veszély rájuk nézve a Barbárfarkasok. Egy ekkora falka elég lenne talán csak ellene.

-Hát innen ha jól gondolom ismerjük a fogatókönyvet.-..morgok.

-Szóval...-indulok meg feléjük.-...a segítségünk kéne, hogy nyerjetek. Cserébe azt kapjuk, hogy Benjamin és Lucifer nem öl meg minket miután végeztünk?-állok meg a szuka előtt.-És mi a garancia rá, hogy ez így is lesz?-ragadom torkon.

Kira már rántotta volna a fegyvert. Megfogtam a kezét amiben a fegyver volt és letoltam. Nincs szükség erre most.
-Mást nem tudok adni csak a szavamat és azt hogy itt vagyunk...-veszek  egy nagy levegőt a szorítása miatt.-Én harcképtelen vagyok...Így igazából sebezhetőek vagyunk. A te döntésed, hogy hiszel-e a szavunkban, vagy sem.

-Hmmm.-szorítom meg a nyakát még erősebben. Bevallom tetszik a látvány. Meg is nyalom a szám szélét egy gonosz vigyorra.
-Kérj meg szépen és átgondolom.

Itt mindegyk egy önimádó fasz aki élvezi, hogy könyörögnek nekik?
-Kérlek, segíts nekünk.

Önelégült vigyor ül ki a számra.
-Jól van.-engedem el.-De ti itt maradtok amíg nincs vége mindennek. Ez az egy feltételem van mellé.

-Nagyon más választásunk úgy sincs.- Ülök le a kanapéra.

Odamászok én is és konkrétan lerogyok.
-Mikor lesz már vége...?-dőlök el a kanapén úgy, hogy a fejem Kira combjára rakom.

-Nekünk lehet hogy még ma.- nevetem el magam -Egyébként jó kérdés... iszonyat erős ez a család, ha vesztenek is egy kettő tuti túléli... ez kísérteni fog minket.-

-Akkor inkább ölj meg...több napot nem bírnék már...-már most elfáradtam, peddig lényegében most tényleg nem csináltam semmit.