Ki is az ellenség?

Szóval egy pár hónap elteltével Rose-val elég jól összekovácsolódtunk és az az igazság hogy megszerettem őt. Azonban Roxána nem hagyott békén. Nem akartam bántani Rose-t. Tudtam, hogy le kéne lépnünk, de nem tudtam hogy hogyan, illetve biztos voltam benne, hogy figyelnek minket. Egyik reggel nagyon rossz megérzéssel keltem. Elővettem egy kis üvegcsét, megvágtam egy eremet és belecsorgattam a véremet, majd zsebretettem. Rose még békésen aludt szóval könnyedén összepakoltam a kevés holminkat egy táskába és kiterveltem, hogy "elviszem Rose-t nyaralni"...úgy örökre, vagyis elköltözünk. De neki erről bőven elég utólag tudnia, ha ép bőrrel megússzuk, amire valjuk be nincs nagy esélyünk. Tudtam, hogy üldözni fognak minket és hogy ketten nem vagyunk elég erősek. Ezért kellett a vérem. Rose legalább élhet majd egy átlagos életet. Majd bemesélem neki, hogy nyúlvér, úgy is a nyuszi a kedvence. Gondoltam vissza mosolyogva a fagyizós esetre. Jut eszembe a szagcsalót is bele kéne rakni, hogy meg is igya. Odamentem az ágy mellé, hogy felébresszem.
-Jó reggelt kedves! Van egy meglepetésem.-
Mondtam a jól begyakorlott álmosollyal.

Még csak épp ébredeztem mikor James hangjára leszek figyelmes.
-Miféle meglepi? - kérdem még mindig csukott szemekkel.

-Összegyűjtöttem egy kissebb összeget egy nyaralásra Hawaii-ra. Gondoltam elmehetnénk kikapcsolódni kicsit innen. Már unom a város zaját.-

-Tényleg? - pattanok fel mint egy izgatott kiskutya nagy szemekkel.

-Igen.-
Mondom nevetve és adok neki egy puszit.
-De gyere, nehogy lekéssük a gépet.-

-Jó csak előbb felöltözök. - gyorsan fel is kelek és felkapok valamit.
-Mehetünk. - mosolygok.

Ahogy kiléptünk a házból beigazolódott a selytésem, hogy követnek minket...sokan. Tudtam, hogy minél forgalmasabb helyen kéne közlekedni, mert ott nem támadhatnak meg.
A reptérig sikeresen eljutottunk. Itt meg kell itatnom Rose-val a vért, mert a legkönnyebben, akkor kapják el, ha el akar menni wcre és itt van wc és azért kell várakoznunk.
-Rose, hoztam neked nyuszi vért kéred?-

-Csak vért? - kérdezem kicsit csalódottan, egy egész nyuszi jobb lenne.

-Hát azt nehezen gyömöszöltem volna be a cuccokhoz. Azért kéred?-

-Nen mondtam, hogy nem. - vigyorgok.

-Hát, akkor nem utazunk el...-
Mondtam hisztit színlelve.

-Naaaaaa. - lépek közelebb hozzá. - Kérem. - mosolygok.

-Tessék.-
Kb 20perccel később.
-Lassam indul a gépünk. Akarsz wcre menni, vagy mész a gépen?-

-Nem kell. - megpuszilom. - Mehetünk.

Huh, mondom magamban. Még lehet meg is ússzuk.
Kb fél órája leszálltunk Hawaiin a géppel és már nagyon közel voltunk az albérlethez, amit kivettem. Remélem leráztuk őket, bár még Rose-nak el kell majd magyaráznom valahogy az egészet.
Beléptünk a lakásba és szembe találtam magam Roxánával és a csapattal. A p*csaba...mormogtam magamban. Asszem túl hamar örültem.
Rose-t ösztönösen a hátam mögé löktem.
-Fuss és menj a vízbe...gyorsabban úszol!-
Kiáltottam, majd beáltam az ajtóba, hogy amíg csak lehet feltartsam a bandát.

-James. Mi folyik itt? - kérdezem meglepődve.

-Majd, ha túléljük... Elmesélem.-

-De egyedül nem megyek. - megfogom a karját és elkezdek futni húzva magammal.

-Fel tudnám őket tartani...így mindketten meg fogunk halni-

-Hát, engem úgy is mindenki kinyirna szíve szerint, szóval úgy is mindegy.-

-Ahj csak kussolj!- futunk tovább. Már elértük a kikötőt ahova épp egy eléggé ismerős hajó áll be éppen. Meg is állok amint megpillantom.
Mit keres Edward pont itt? Ez egyre zűrösebb lesz.

-Öhm... asszem nagy bajban vagyunk.-
Állapítottam meg, miután a hajón régi ellenségemmel néztem szembe a lábdobogásokat hallgatva mögöttünk.
-Ha meghalunk, tudd hogy azért történik, mert beléd szerettem.-
Csókoltam meg.
-Ha minden jól ment volna te már nem élnél, engem meg nem akarna kinyirni a főnököm profi vadászcsapata.-
Fűztem hozzá kicsit később.

Végre megjöttünk, ahogy látom pont jókor. Rose sose tud vigyázni magára, de szerencséjére én meg szeretek ölni. Pláne ha ilyen mihaszna vérszopókat kell ölni.
Amint megáll a hajó az embereimmel farkassá változunk és egyből megyünk is mészárolni. Tudom kik ezek. Párszor volt szerencsém hozzájuk így örömmel végzek minddel.