Ellenség, vagy barát

Visszaérek a bárba. Megnyugodok, mikor Andyt látom ott ülni. Olyan rossz érzésem volt.
-Szia! Egész nap itt ücsörögtél?-

Végre. Kezdődhet a móka. 
-Hát sétáltam egyet úgy húsz perce. De amúgy nagyjából igen.

-Sziasztok!-Lépünk be az ajtón Roseval.

Odamegyek Andyhez, hogy üdvözöljem.

Kb majdnem, hogy öt métert arrébb "repültem", mikor ilyen közel jött a gyerek.
-Hékás!

Erre mindannyian nézünk Andyre. Valami nem stimmel

Azt hiszem Blake elfelejtett említeni pár részletet.
-Akarom mondani. Kicsit betegnek érzem magam. Nem jó ötlet, ha közelembe jössz.

-Eddig nem volt ilyennel problémád.- mordulok fel

-Csak nem akarom, hogy elkapd.-ezért megölöm Blaket.

-Akkor öblítsük le egy kis alkohollal.-

-Jó ötlet.-mosolygok.

-Töltesz nekünk légyszi?-

Rossz rumot töltött. Ránézek Jamesre, mert akkor nem látja az arcom és eltátogom a helyzetet Jamesnek.

Egy pillanat alatt ott termek és nyakánál a falhoz szorítom úgy hogy kicsit megsértem. Éés igen a vér szagából beigazolódik a sejtésem.
-Mi itt nem szeretjük a hívatlan vendégeket.-

Basszus, ez nem jó. Ki kell találnom valamit.

-Micsoda fogadtatás.-lépek be az ajtón.-Szép fogás James.

-Már csak azt kéne kideríteni, hogy melyik kedves ismerősötöket tervezem épp megfojtani.-

-Oh lenne egy jó megoldás rá. De azt inkább bízd rám.-Sétálok oda.

-Ooo nagyon szívesen. Engedem el a vendégünket, aki térdre rogy Edward lábai előtt és inkább visszaoldalgok Rose közelébe.

-Oh édes. Tudja a helyét.-rajzolódik ki az arcomra egy önelégült mosoly. Megfogom a nyakánál és odasétálok egy ablakhoz ami lehető legmesszebb van James-éktől.
-Nah nézzük csak.-megállok az ablak előtt és elhúzom a függönyt. Ez a vámpíroknak eléggé kellemetlenek. Igaz a valóságban nem kezdenek el lángolni de ez pont olyan mintha égene a húsuk. Ráaadásul itt legyengülnek.

-Valamiért örülök, hogy nem én vagyok Edward kezei között.-

Ez hülye. Borzalmas ez a fájdalom. A képességem is meg is szakad. Nem tudom így fenntartani más alakját, kénytelen vagyok visszaváltozni a sajátomba. De a fájdalomtól üvöltöttem. Próbáltam kiszabadítani magam de esélytelen.

-Úgy úgy. Talán ennyi elég lesz.-húzom vissza a függönyt. Ledobom a padlóra. Már nincs ereje elmászni se.
-Nah. Akkor rátok bízom a vallatást. Én meg majd huzogatom a függönyt.-hm nem nem érzem magam pszichopatának.

-Na akkor most olyat játszunk, hogy én kérdezek és, ha nem válaszolsz égsz.-
-Ki küldött?-