Ki is az ellenség?

-Vezessek?-
Kérdeztem reménykedve az igenben...mindig vágytam rá, hogy egyszer lenyúljak egy ilyen hajót.

-Ezek szerint a túlsó partig nem lesz szándékodban kinyírni-
Válaszoltam vigyorogva a fülke felé futva.
Belépve a fülkébe azonban meglepetés ért, ugyanis Andy-val találtam szembe magam.
-Ó, helló! Köszönten meglepetten.-
-Van társaságunk. Akkor mégis kinyírhatsz.-
Kiabáltam ki Rose-nak.

-Itt a felmentősereg. Amúgy a parton lévő élők most vették észre, hogy a hajójuk elúszott. Elég szépen megcsappant az élők száma.-
Léptem ki vigyorogva a kabin mögül.
-James, te miért szeretnéd ennyire gyarapítani a halottak számát, ha megkérdezhetem?-
Néztem a fiúra szúrós szemekkel.

Egy ideig ott maradok ahol felszálltunk. Nem is tudom mit kéne most gondolnom, vagy tennem.Sok minden van most a fejemben. Muszáj kicsit átgondolnom.
Egy kis ácsorgás után bemegyek hozzájuk. Kimre nézek és mosolyogva integetek neki egyet, mikor pedig James elé érek komollyá válok, és jó nagy erővel felképelem. Szinte visszhangzik is a hangja a teremben.
-Hallgatlak.

-Ez teljesen jogos volt.-
Hátrálok el ez a mondat közben a hajó korlátjáig.
Ha, ezek hárman nekem jönnek inkább a vízbe ugrást választom...gondoltam magamban.
-Szóval az ott kezdődik, hogy...
Engem kb 12 évesen kiraktak otthonról és valljuk be se nem éltem sose jó környéken, se jó anyagiakkal,így tehát elhatároztam, hogy olyan munkát vállalok ami, jól fizet. Be is kerültem egy társaságba, akik vérrel dealerkedtek. Abban még nem is volt semmi gázos, jól kerestem vele, azonban a beszerzési folyamatról nem tudtam semmit. Mikor egy éve már náluk dolgoztam behívott a főnököm a "nagy fejek" közé és azt mondta, hogy le fognak tesztelni és , ha jól sikerül, akkor minimum 3-szor ennyit kereshetek. Nyilván vonzó volt számomra az ajánlat, így belementem. Elvittek egy kiképzőre hasonlító pályára, ahol egyre jobban őrzött tárgyakat kellett ellopjak és egyre erősebb lényeket megöljek. A lopásban már nem kis gyakorlatom volt így az gyerekjátéknak bizonyult, de a lelketlen gyilkolászás már kevésbé volt az erősségem. Kintről hallottam, hogy veszekednek "De hisz még csak gyerek! Én szívesen befogadom és kitanítom...a tehetségét kár lenne elpazarolni". Ezt egy kb 18 éves lány szájából hallottam. Mint később kiderült ő volt a leghíresebb beszerző és hát mindent eltanultam tőle, így mi gyakran párban dolgoztunk. A főnökünk egy kis idő után elkezdett meghülyülni és irreális elvárásai lettek. Összeszövetkeztünk ellene és megöltük, mintha csak baleset lett volna. Nem volt kérdés a társaságban, hogy Viktória lesz az új vezető. Remek vezetői képességének és mérhetetlen mennyiségű áldozatunknak köszönhetően, mi lettünk a dílerek királyai. Azonban ennyi nem volt elég Viktóriának. Mint tudni lehet a nemesi családból származó lényeknek ért a legtöbbet a vére. Nem is egy ilyen áldozatunk lett rohamos időn belül, azonban neki egy kellett a Summer család egy tagjának a vére. Engem anyámként nevelt és a legkíméletlenebb főnökként edzett. Az én feladatom volt ezt a családot figyelni és várni a legmegfelelőbb pillanatot, hogy elkezdődhessen a terv. Bevallom, miután évekig figyeltelek téged, nem volt nehéz kiszúrni, hogy te lennél a legkönnyebb préda, így csak a megfelelő pillanat kellett, hogy jókor legyek jó helyen. A dolog sikeresen terv szerint is haladt, hisz megbíztál bennem, azonban én is elkezdtem érzelmeket táplálni feléd. Te fényt és tisztaságot hoztál az én mocskos és sötét életembe. Így már egyre kevésbé akartam megtenni, ami a feladatom lett volna, azonban tudtam, hogy ha nem teszem meg ugyanarra a sorsra jutunk. Tehát elkezdtem bujkálni nevelőm elől, nyilván úgy, hogy téged is rángattalak magammal. Láttam, hogy ez így nem lesz elég. Ekkor találtam ki ezt az utazást, aminek a célja az volt, hogy sose akarj oda visszamenni. Csakhogy túl késő volt már és megtaláltak és üldözőbe vettek minket. Bevallom a bátyádat ismertem régről, ő az egyetlen aki eddig hatékonyan állt ellen Viktóriának és a bandának. Azt nem tudom, hogy ő és Kimék, hogy kerültek ide, de ha nem lennének itt valószínű, hogy mi már rég nem élnénk, ugyanis nem voltál engem hajlandó otthagyni feltartani őket. Na és hát itt a vége és itt vagyunk. Engem lehet így is kinyírtok, amit teljesen meg is értenék.-
A mondandóm végére már a korláton ültem, hogy csak egy mozdulat kelljen. hogy a vízbe vetődjek.

Hallottam mindent, mégse tudom mit tegyek. Szeretem őt, de bánt, hogy ilyet tett volna velem. Ráadásul azt sem tudom bízhatok-e a szavaiban. Még akkor se ha azt mondja "szeret". Nem is tudok mit mondani. Gondolkoznom kell, sok sok mindenen.
-Nem foglak megölni....nem lennék rá képes.-veszek egy mély levegőt.- Én most...csak nem akarlak látni...-fordulok meg és kimegyek keresek egy csendes helyet és leülök. 
Érzelem kavalkád van a fejemben. 
Sírok...Elárulva érzem magam. Pont mikor azt hittem, hogy végre tudok kötődni valakihez, erre pont ő árul el. Borzalmas érzés. Egyedül.

Érdekesen haladnak itt a dolgok. Őszintén mind a két felet megértem és hasonló helyzetben én sem tudnám mit kéne reagálnom.
Odasétálok Kim-hez.
-Jobb lenne ha megnéznéd. Biztos jól lenne most neki a társaságod.

-Igen, én is erre gondoltam, csak nem voltam biztos benne, hogy nem te akarsz menni.-

-Szia!-
Ültem le Rose melle egy nyuszis csokival a kezemben.
- Ezt neked hoztam.-
Nyomtam a kezébe a csokit és átkaroltam fél kézzel.

-Köszi.-ejtek el egy kis mosolyt.-Nem tudom mit kéne tennem, vagy mondanom...

-Szerintem még semmit. Neki sem lehetett könnyű és lehet idő kell hozzá, hogy eldöntse mit akar. Illetve nem akarok érzéketlennek tűnni, de ha te el is tudsz vonulni, bezárkózni, hogy ne öljenek meg ő nem teheti ezt meg. És ő is tudja, hogy mellette te nem leszel biztonságban így.

-Ez igaz, de nem érdekelt volna. Bárhova vele mentem volna. Én csak azt akartam, hogy velem maradjon....-sóhajtok.-..azt hittem benne tényleg bízhatok, de most nem tudom.

-Ne haragudj, hogy így mondom, de felvállalta volna, azért a halált, hogy megmentsen téged. Tudom ez az egész nagyon rosszul indult, de azért vedd figyelembe, hogy az eredeti tervéhez és életéhez képest mindent eldobott érted. Szerintem nem az a kérdés, hogy bízhatsz e benne, mert ha nem tehetnéd már rég halott lennél, hanem az, hogy vállaljátok e ennek az egésznek együtt a következményeit. Neked egyszerűbb ha hazamész szépen és bezárkózol egy életre. Ő meg nagyon valószínű, hogy elmenekül a világ végére és bujdosó lesz, mert ha nem megölik. Nézd rá most vadászik az egész dílerbanda és a családod is biztosa szívesen tudná rácsok mögött, vagy halottan. Ő nem fog téged keresni, mert nem kérhet arra, hogy menekülj vele, de te dönthetsz úgy.-

-Azt hiszem igazad van...-törlöm le a könnyeimet.-De azért még néhány sallert adok neki.-mosolygok.

-Kívánom neki, hogy az legyen a legnagyobb problémája.-
Mondtam nevetve és átkaroltam.
-Na vissza megyünk ehhez a két szerencsétlenhez?-
Kérdeztem mosolyogva.

-Igen. Menjünk. Mielőtt nekimennek egy jéghegynek.- nevetek.

A csajok leléptek lelkizni. Jól fog nekik jönni.
Odasétálok James mellé és rátámaszkodok a korlátra.
-Van terved ez után?

-Minél hamarabb, minél messzebb. Mindenkinek jobb lesz nélkülem.-
Mondtam komoran.

-Gondolod Rose csak úgy lemond rólad?

-Nem hiszem, hogy még valaha képes lenne bennem bízni és ezt meg is értem. A másik meg, hogy nélkülem sokkal nagyobb biztonságban van. Ha a bátyja nem lenne egy beképzelt tökfej mér halottak lennénk.-

-Ha nem akarna visszajönni, akkor nem lennél itt a hajón, sőt akkor nem ráncigált volna el onnan. Ott hagyott volna. Csak át kell gondolnia egy kicsit a helyzetet.

-Ebben igazad van. Mindegy majd meglátjuk.-

-Igen, de azért ne lepődj meg ha kapsz még párat az előzőkből. Tudod ezek a nők olyan szeszélyesek.-röhögök.

-Nem bánnám, ha pofon helyett inkább más csattogna de teljesen meg tudom értene ha kapok még egy párat. Még egész könnyen megúsztam. Bevallom arra számítottam, hogy úszhatok a következő partig, már ha nem sodródom be a hajó alá.-