Váratlan segítség

Estefele felébredtem délutáni szundimból. Roset nem találtam sehol...vajon hova császkált el...

Este felé én is előmásztam már. Pláne, hogy hallottam valami ajtó zörgést. Fel is megyek körbenézni de sehol senki, az ajtó pedig nincs visszazárva. Remek...Hugi megint mit alkotsz?

-Véletlenül se tudod hova tűnt a hugicád ugye?- néztem a hozzám hasonlóan kómás Edwardra. Igazából szeretnék rá mérges lenni, de én aludtam át mellette, hogy elhúz. De Edward is hibás, mert egyedül ő tudhatja, hogy Rose hova ment és, milyen okból és várható volt, hogyha eszébe jut valaki, akkor lepattan...

-Nem tudom, nem vagyok a bébiszittere, hogy figyeljem.-Kivételesen tényleg ötletem sincs hova mehetett, a szaga is már alig van itt így a városban már valószínűleg meg se találnám nagyon.

-Azt se tudom, hogy érdemes e elindulni keresni... közben bármikor hazatévedhet...- mondtam idegesen fel alá járkálva

-Nem érdemes, már itt sincs a szagából semmi. Nem lehetne megtalálni.-ülök le.

-Valamiért titeket még a tetőn is hallani lehet...legalább remélem egyszer kinyírjátok egymást...- megyek le morogva.
-Most épp mi az aktuális probléma?- kérdezem miközben meghúzok egy üveget, amiben alkoholnak tűnő valami van

-Én azt remélem megoldja egyedül is a meghalást veled együtt. Amúgy meg Rose elment valamerre.

-Nem akarok rossz májú lenni, de szerintem mi hamarabb fognank össze, mint bármelyikünk veled.- vigyorgok rá
-A díszletet Rose csinálta? csak mert megvárjuk vele, hogy hazaérjen...- sandítok fel vigyorogva

-És asszem nem ránk vadásznak, szóval jelenlegi helyzetben nekünk jobban áll a szénánk. Jut eszembe erről...Rose nem lehet, hogy hozzájuk fordult? Onnan elég nagy csapatot lehet összeszedni és ők biztos, hogy nem pártolják a diktatúrát.

-Előszőr is. Nem vagytok fenyegetés számomra. Másodszor. Azért vadásznak rám mert megvédtem a segged. Harmadszor. Ki tudja? Rose-nak vannak érdekes megmozdulásai. Sose tudni mi jár a fejében.

-Neked az egod az egyetlen igazi erényed...és arra se lett volna szükség, ha kicsit előbb gondolkozol-

-Ha nem viszlek be akkor egyből kivégzésre ítélnek. És, hogy őszinte legyek nem hiszem, hogy bírnál ennyi vadásszal. Így is apánk külön bérgyilkosokat akart küldeni rád. Szóval igazán nincs mit.

-Ha te nem vagy, akkor az egész helyzet nem alakul ki, úgyhogy egyedül magadnak köszönheted.-

-Magamnak? Nem tudom ki gyilkolászott farkasokat a vérükért. És nem tudom ki akarta megölni Rose-t is.

-Jajj, ne játszd már a szép múltú angyalt...neked is legalább ugyanolyan piszkos a kezed mint nekem...-

-Én sose öltem ártatlanokat.

-Dehogynem csak észre sem vetted. Munkához tartózó sajnálatos veszteség ugye...-

-Nem tudom mit hiszel, hogy mi a munkám de egyszer se fordult ilyen elő. Ne tegyyél úgy mintha mindent tudnál kölyök.

-Végül is csak az egyetlen, akit szerettem gyerekkoromban halt meg miattad... nehogy azt hidd hogy tök random gyilkolásztam, mert akkor naívabb vagy mint hittem

-Azt, hogy az embereim mit tesznek azt nem tudom irányítani, de sajátkezüleg nem végeztem senki ilyennel.

-Hát ne is haragudj de ez nem vigasztalna meg téged sem...-

-Szóval...-állok fel és kissé közelebb megyek hozzá.-...Rose-on akartál bosszút állni? Jól értem?

-Teljesen. Akinek köze volt az ügyhöz mind elkopott, vagy családi tragédiát élt át...- nézek villámló szemekkel a szemébe
-Csak azzal én se számoltam, hogy képes lennék beleszeretni egy farkasba.- morogtam

Megint? Miért kell mostanság veszekedésre kelni? Rühellem.
Lemegyek én is és közéjük megyek szétszedve őket.
-Hagyjátok már abba! Rohadt idegesítő, hogy folyton marjátok egymást. -igen kissé ideges vagyok.