Ketrecbe zárva

Egy pár hét után már kezdtem megunni a bezártságot, vagy is inkább a semmittevést. Flörtöltem az őrökkel meg dumálok is párral, meg újabb hobbim, hogy edzek és olvasok még többet, szóval amúgy egész jól megvagyok csak néha unom magam. A kaja hát nem épp a legjobb, de ehető. Szerencsémre külön zárkám van így a többi rabbal nem sokat kell találkozzak. Nem is vágyom rájuk néha hallom őket, sok a retardált. Van egy őr, aki kifejezetten helyes, de nagyon fegyelmezett és egy faszfej. Mindig baszogat. Mondjuk nem igazán hat meg. Az őrök gyakran visszaélnek hatalmukkal. Én mg aránylag jól megúszom. Meg ez egy elég fegyelmezett társaság. Legalábbis, amennyit látok belőlük.

Sok idő eltelt már a felkelés lécsitítása után. Lassan minden helyreál a régi kerékvágásba. A tanács egy része azt ajánlotta, hogy azok a rabok akik elindították a felkelést házi őrizetbe kerüljenek. Kimondottan nem érzem azt, hogy ez jó ötlet de mindenképp ezt akarták a fejesek. Sajnos van, hogy nekem sincs szavam ilyen dolgokban. Sokat agyaltam, hogy ki mellé tudnám beosztani a kis démonunkat de túl sok lehetőségem nincs igazából. 
Lemegyek a börtönbe és meg is keresem a szeszélyes démonkát. Megállok a cellája előtt. 
-Látom elvagy.

-Hát fel kell találjam magam, ha nem akarok bekattanni.- mondom továbbra is a plafont bámulva

-Egy lázadás szervezéséhez eléggé kattantnak kell lenni.-megyek be a cellájába.

-Kérlek démon vagyok...nem hiszem, hogy nem ismered a fajunkat.-

-Tisztában vagyok vele.-sétálok az ágyához.-Add a kezed.

-Neked? Isten ments.- röhögök

-Jól van.-Fogom meg magam a kezét és felhúzom ülő helyzetbe aztán rácsatolom a bilincset.

-Sexy gyűrű.-

-Indulás.-állítom fel és a bilincsét fogva elindulok vele.

-Jól van járni azért tudok.-

-Akkor mozogj.-megyünk fel igazából a saját lakásomra. Amint belépünk az ajtón rakok rá az egyik kezére egy bőr karpántot és a bilincset leveszem.
-Röviden. Kimenni nem tudsz. Ha megpróbálsz vagy megpróbálod leszedni a karkötőt vagy rám támadni akkor kapni fogsz egy eléggé nagy erejű áramütést.

-Nem választhatom inkább a börtönt?-

-Én sem örülök neki elhiheted.

-Az első, amiben egyetértünk.-

-Nem lesz több. És most maradj, nekem dolgom van.-hagyom is ott.

Miután elment megkeresem a könyveit és nekiállok kigyűjteni, azokat amik tetszenek. Neki is állok olvasni.

Egy hónap is eltelt már. Meglepően nagy nyugalomban. Sikerült helyreállítani a békét és ez egyelőre bőven elég.

Egy ideje már itt lakom Jasonnal. Őszintén megszoktam és úgy el is vagyok. Unalmamban legalább van mit csinálni, akár a ház körül és nem rossz ez a nyugi. Beszélni nem sokat beszélünk és igazából nem is találkozunk sokat, mert mire hazaér befejezem a dolgaim és bekuckózom magam a könyvek világába a kis szobámba. Igaz az ablakokon rács van, de legalább látom a napot és ki is nyithatom levegőért, ha olyan kedvem támad. Szóval megvagyunk igazából egy pár beszóláson kívül néha.

Egy újabb munkával teli nap után hazaérek. Jó végre itthon. Amint hazaérek ledőlök a kanapéra. Úgy érzem pillanatok alatt el tudnék most aludni. Ráadásul még sok minden megoldatlan maradt sok sok ügyben. Talán esélytelen ma aludni.

-Kérsz egy kávét?- nézek Jasonre. Ma, mintha különösen ki lenne készülve.

-Igen.-ülök fel és veszem is elő a laptopom. A munka sose alszik.

5p múlva le is rakom elé a gőzölgő kávét.
-Van sülthús és rizs a hűtőben, ha éhes lennél.- indulok el a szobámba

-Főztél?-kérdezem meglepődve.

-Szoktam. Mindig a hűtőben van.-