Ketrecbe zárva

-Hm meglepő.-kortyolok bele a kávémba.

-Amennyi időm van. Na meg, szeretem a hasam akármennyire is nem látszik.-

-Meglepő, hogy a démonlétedre tudsz főzni. Már ne vedd sértésnek.

-Igazság szerint nem démonok között nevelkedtem, szóval nem nagyon tudom, hogy mi a szokásuk.-

-Hát nem főzöl rosszul, de nem fogsz sokáig életben maradni ha csak ilyen kajákat eszel. Egy démonnak szüksége van lelkekre is.

-Nincs semmi okom életben maradni.-

-Elég szomorú.

-Ha úgyse tudok hosszú távon uralkodni a szörnyön legbelül, minek éljek? Azért, hogy utána újra elveszítsem, amiért addig mindenem odaadtam? Nem voltam mindig gonosz. Olyanok lelkével táplálkoztam, akik csak rontják a világot. Be is illeszkedtem a társadalomba és jól meg is voltam egészen, addig míg fel nem ébredt démoni létem. -

-El lehet nyomni. Nem csak te vagy az egyetlen démon akit ismerek. Lehet uralkodni rajta.

-Engem nem ítéltettek halálra? Akkor oly mindegy. De ha van róla könyved szívesen elolvasom. A démonos könyveket kihagytam. Undorodom a fajtámtól.-

-Ez a másik szomorú. Ha uralkodni akarsz rajta, akkor előbb el kell fogadnod magad.

-Akkor inkább a halál.- kacagok cinikusan

-Hát ha azt akarod.-állok fel és indulok el felé.

-ha lehet kérni gyorsan és fájdalom mentesen.- még mindig jobb, mint várni az ítéletnapra

Megállok előtte és eléggé közel hajolok hozzá.
-Nem gyakran lehet átírni az ítéletet.-távolodom el majd a hűtőhöz sétálok és melegítek magamnak vacsorát.

-Pedig reméltem, hogy megkönnyíted az életünket. Neked is csak egy élősködő vagyok a sok gondod mellett.- próbálom kiprovokálni

-Hát legalább nem kell kaját rendelnem esténként. Meg valaki megfőzi a kávémat. Me takarít. Szóval nem vagy haszontalan.

-Most már legalább tudom, hogy van értelme csinálni.-

-Igen.-ülök le és meg is vacsorázom.

-És miért nem nyírtál ki eddig? Az elején tényleg nem csináltam semmit.-

-Mint mondtam, nem minden esetben lehet változtatni az ítéletet.

-Simán megoldhatnád úgy, hogy ne tudja meg senki.-

Felállok és odamegyek hozzá és az egyik karommal a feje mellett a falra csapok így felé állva konkrétan.
-Nem tudom mit gondolsz. De az életben vannak szabályok és nem véletlenül. Azt hiszed pont én leszek az aki csak úgy kivégeznék bárkit is "mert nem tudja meg senki?"-kicsit felhúzott.

-Jól van már ne vedd úgy magadra, nem kéne feltétlen neked csinálnod.- nevetem el magam - de mint mondtad egy idő után, amúgyse leszek már a terhedre szépfiú, mert vagy eljön az ítélet napja, vagy belülről fal fel a saját lényem.- fordulok ki alóla vigyorogva - addig meg legalább elvagyok

-Nem lesz ilyen. Többször nem mondom el.-ülök vissza a gépemhez. Nagyon felhúzott most.