Ketrecbe zárva

Pufók...gondolom magamban
-Mi van, nincs kivel levezetni a stresszt?- röhögök

-Hm.-csukom le a laptopot és odamegyek hozzá és a kezeinél fogva a falhoz nyomom.
-Ugye tudod, hogy én azt csinálhatok veled amit akarok?

-Azt hittem undorodsz tőlem.- vigyorgok bele a pofájába

-Ezt egy szóval se mondtam. De most eléggé felhúztál, de a szavaiddal élve: Úgyse tudná meg senki sem.-csókolom meg.

-Hmm nem is olyan rossz, kis álszent- mondom csók közben

-Hallgass!-kapom fel és becipelem a szobámba. Rálököm az ágyra én pedig fölé mászok és újra lefogom. És hát azt tettem vele amit csak akartam. 
Nesze neked stressz levezetés.

Nem tudom mi volt az az este... igazából nem is beszélünk róla. De jól esett amúgy már.

Egy pár nap eltelt azóta az este óta. Habár asszem hülyeség rá gondolni pláne ,hogy most van jobb dolgom is. Ideglevezetésre jó volt. 
A gép előtt ülve egyre jobban elkap a fejfájás és kezd eléggé meleg lenni bent, ahogy érzékelem.

Jason nagyon elfoglalt ezen a héten. Semmi közöm hozzá, de sztem kissé túlhajtja magát. Ma is, mikor hazajött úgy nézett ki, mint aki mindjárt elájul.

Nah jó. most már kezdek meggyulladni. Felállok és elindulok az ablakhoz, hogy kinyissam, de hirtelen összecsuklanak a lábaim. Megszédültem elég rendesen.

Egyszer csak egy puffanást hallok a másik szobából. Odaszaladok. Jason a földön.
-Nem akarok anyáskodni, de lehet ideje lenne kipihenned magad.- megyek oda segíteni

-Jól vagyok.-állok fel a kanapénak támaszkodva. Úgy érzem ha elengedem, megint elesek. Leülök a kanapéra.
-Kinyitnád az ablakot?

-Persze. Tárom ki egészem az ablakot.- Igazából most itt van az orrom előtt a szökési lehetőség, de semmi kedvem tovább menekülni.

-Kösz.-ledőlök. Fenébe, pont most kell elkapnia ennek. Ráadásul most meg ráz a hideg. Remek. Magamra is húzom az egyik takarót.

-Szabad? nyúlok a homloka felé, hogy megnézzem van e láza.

-Mondtam, jól vagyok.

-Látom...-

Sóhajtok.
-Csak egy kis láz...

-Kérsz egy pohár vizet?-

-Igen.

Jason be is aludt. Egy darabig még itt akarok maradni mellette, hátha vmi kell még. Csakhogy nekem is elsötétül a világ egy idő után.

Reggel ébredek fel. Jobban érzem magam egy fokkal, legalábbis már nem szédülök. Amint felülök látom, hogy ez a kis vörös itt alszik a földön. Mit csinálhatott itt? Nah mindegy. Nem hagyhatom itt.
Felvettem a két kezembe és bevittem a szobájába. Leraktam az ágyra és betakartam. Aztán, hogy ne zavarja ki is mentem. Felhívtam pár kollégát, hogy egy kis időre itthon maradok pihenni. Így lesz most a legjobb.

Reggel a saját ágyamban ébredtem. Már nem emlékszem, hogy kerültem ide. Utolsó emlékem igazából Jason nyugodt szuszogása.
-Jó reggelt megyek ki a nappaliba. Kérsz kávét?- kérdezem a konyhába menet.
Furcsa, hogy nem üres a ház.

-Igen, kérek szépen.

Ezt most jól hallottam? Kedves velem...valószínűleg tényleg elég szarul lehet.
-Tessék rakom le elé.- én megfogom a könyvet, amit épp olvasok és leülök az egyik kényelmes fotelbe. Semmi kedvem behúzódni a levegőtlen könyvespolcok közé most, mikor ide ezerrel besüt a nap és jár a levegő.
-Hogy hogy itthon?- nézek még rá az olvasás előtt