Egy angyali találkozás

Nem tudom mit kezdjek magammal most. Örülök, hogy kint vagyok, de ahányszor meglátog egy embert kb sírhatnékom lesz.
Találtam egy helyet ami eléggé eldugott. Legalábbis senkit nem látok itt. Egy gördeszkapályának látszik. Furcsa, hogy ennyire üres de örülök neki mondjuk.
Lemásztam a félcsóbe, ott még látni sem fog senki.

-Vigyázz!- kiáltok...Ki az a hülye aki épp egy félcsövön akar pihenni? De legalább nézett volna körül. Menet közben elkapom a lányt, legalább része lesz egy kis élményben.

Hirtelen azt sem tudtam, hogy mi történik, de amint eszemhez kaptam megpróbáltam eltólni magamtól a srácot.
-Eressz el!-próbálok szabadulin.

-Ha megígéred, hogy legközelebb körülnézel egy pályán.-

-Te nem figyeltél!

-Ez akkor lenne jogos, ha deszka, bmx, vagy roller lenne a kezedben különben semmi keresnivalód nincs itt.-

-Tudtommal nincs ez szabályba foglalva. És tegyél már le!

-Ígérd meg.-

-Tegyél már le!-kezd bekönnyezni a szemem. Nem akarom ,hogy hozzám érjen..

-Ígérd meg és többet ne aggódj nem kell érintkezzünk.-

-Jó csak hagyj már!

Megállok és leteszem.

Arébb futok és legörnyedek egy fa mellett. Alig kapok levegőt, Asszem kisebb pánikrohamom lett.

Milyen érzékeny.
-Bocsi,de nem vicces ha átgurulnak rajtad, se neked se a másiknak.- Ülök le mellé, távolságtartóan.

-Nem számít...már a halál is kecsegtetőbb mint az élet...

Két perc csönd után: -Szeretnél megtanulni deszkázni?-

-Csak ne érj hozzám...

-Rendben, akkor kezdjük azzal, hogy megtanulsz esni.-

Egész jó volt, pláne, hogy nem ért hozzám, elég elviselhető volt.